Szeptember - Szent Mihály hava - Földanya hava

Újra itthon... Lélekben még csak részlegesen... Élménybeszámoló a napokban jön...

Most a Szeptemberről...

de a kedvenc képemet azért felteszem a poszt végére :)

Az év negyedik negyedének hónapjaira már nem jutott római híresség, ezért a kilencedik, de a régi naptár szerint csak a hetedik (septem = hét) hónap a mai napig megmaradt „Septemberis Mensis”-nek. A Nap a hónap végén elköszön a kalászos Szűztől, és átlép a Mérleg csillagképbe. Ekkor van az őszi napéjegyenlőség. Innentől rövidebbek a nappalok mint az éjszakák, kezdődik a téli időszámítás.

Az őszelő kellemesen meleg napokkal és lassan hűvösödő éjszakákkal köszönt be. A szeptemberi napok bágyadt ragyogásában fehér fonalak – apró pókok – lebegnek a tarlók felett. A köznyelv ezeket „ökörnyál”-nak nevezi. Kezdődnek az őszi mélyszántások, a búza, az őszi árpa vetésének előkészítésére. Erdeink lassan őszi színekbe fordulnak. Az állatvilágot valamilyen titokzatos nyugtalanság keríti hatalmába, megindul a madárvonulás.Szeptember a betakarítások hónapja.

Lélektanilag a mérlegkészítés ideje: Mit értem el, mit érleltem meg ebben az évben? Mi az amit szeretnék elengedni?

/Forrás: Hónapsoroló Virtus/

"Az ökörnyállal kezdődik, a mustszagú erjedéssel, a dáliákkal, a színházi bemutatókkal és a japán-kínai háborúval; évszakok, egy idő óta, általában háborúkkal kezdődnek. Az égre nézünk, a sűrű, szirupszínű égre, hallgatjuk a berúgott darazsak dongását, a távoli bombák robbanását. E bombák messze robbannak, Spanyolországban és Kínában. A természet az enyészet felé tart; de az ember sem tétlen.

Bombával és ökörnyállal kezdődik, s a végén, szeptember végén, természetesen egy verssel ér véget, melyben minden rögzítve van, amit e pillanatról mondani lehet. Ez a vers külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. Tartalma szegényes. Mindössze arról szól, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s a huszonnégy éves költő neszeli az öregséget, az elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezenfelül még a világmindenség is benne van, s minden, amit az ember élettel és halállal kapcsolatban érez.

Ezt a verset mondogatom, s kutyámmal járok, mint egy orosz író, az édes, mustszagú és enyhén mustárgáz illatú őszben. A présházakban töltik a hordókat, és a gyárakban töltik a bombákat, messze valahol, szerte az őszülő világon.

A vers olyan erővel kezd szólani, szeptember végén, mintha megszólalt volna valahol egy láthatatlan zenekar. Hozzám tartozik, mint egy személyes élmény emléke. Minden szavát külön szeretem: azt is, hogy kerti virág-ot írt őszi virág-ok helyett, azt, hogy takarta helyett takará-t írt a költő, szenvelgő és régies fordulattal. Dallama, a versnek az a másik, a szavak értelmétől csaknem független tartalma, oly rejtélyesen rögzített, mintha kottába írták volna. Szeptember végén egyszerre zengeni kezd a vers, száz esztendő távolságán át, s felkavarja az időben és a mulandóságban egy szerelem és egyfajta nemesen kacér, megdöbbentően őszinte és frivol halálfélelem emlékét. Ezzel a verssel szívemben, kampós bottal karomon, kimegyek kutyámmal az őszbe. A délután meleg még. A természet szőlőcukorral táplálja gyengülő érlökését. A szökőkút tava pislog, mint egy öreg ember enyves szeme, ravaszul és alamuszian.

Az ősz a Hűvösvölgyben kezdődik, valamivel a Vámház mögött, s a Nagykovácsi rétet megkerülve elhalad a Szép Juhászné mellett; így tart a város felé. Mire az Olasz fasorba beér, már egészen városias, lódenkabátos. Délután négy és öt között kezdődik, mikor a Veronikánál még cigányzene szól, s a hűvösvölgyi cukrászdában szegény, nyugdíjas, beteg és rosszkedvű milliomosok szacharint tesznek kávéjukba. Valahol zene játszik, egészen régi és fellengzős operarészleteket, például az Undine nyitányát. A kerti utak mentén a kőangyalok hajfürtjeit vérpiros szőlőlevél ékíti. Mindez kissé édeskés, csiricsáré és túltömött, olyan, mint egy olasz opera búcsújelenete. Elmegyek a Veronika előtt, s biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom."

/Márai: Szeptember/ 

A kedvenc fotóm...:))

Nyaralunk...

... legközelebb szeptember elején jelentkezem. 

Szép nyár végi napokat kívánok Mindenkinek!

"Minél több mindent ismersz, 

annál több mindent szeretsz,

és minél több mindent szeretsz,

annál több örömöt lelsz az életben."

/Iris Origo/

Szedres muffin-Kardamomos és banános szederlekvár

Kétféle szederlekvár készült vasárnap délelőtt: kardamomos szeder és banános szeder. Ha még nem próbáltátok a banánt lekvárban, hát mindenképp érdemes. Még tavaly nyáron kattantam rá, az egyik kedvenc a banános sárgabarack leki, idén is készült belőle pár üveg. A banán íze valahogy átlényegül ha megfőzzük, kiegészül vmi plusszal. A kardamom meg régi nagy kedvenc, lekvárban most próbáltam először, és biztos hogy nem utoljára.

A muffin triviális, de finom:)

Banános szederlekvár:

800 g szeder, 400 g banán, 350 g cukor, 1 tk citromsav, 1 zacsi dzsemfix 3:1

A megmosott, átválogatott szedret és a meghámozott, apróra vagdalt banánt összekeverem a  cukorral, dzsemfix-szel, citromsavval és közepes lángon felteszem főzni, amikor már levet engedett botmixerrel beleturmixolok párat. Ha felforrt 3 percig hagyom zubogva forrni, leveszem a tűzről, steril üvegekbe töltöm és 15 percre fejre állítom. Aztán mehet a polcra.

Kardamomos szederlekvár:
1200 g szeder, 350g cukor, 10 szem zöld kardamom, 1 cs dzsemfix 3:1

A megmosott, átválogatott szedret összekeverem a  cukorral, dzsemfix-szel és közepes lángon felteszem főzni, amikor már levet engedett botmixerrel beleturmixolok párat. Közben a zöld kardamom magokat kiszabadítom a héjukból, mozsárban összetöröm és a lekvárhoz adom. Ha felforrt 3 percig hagyom zubogva forrni, leveszem a tűzről, steril üvegekbe töltöm és 15 percre fejre állítom. Aztán ez is mehet a polcra a többi mellé.

Szedres muffin:

150 g liszt, 150 g cukor, 120 g vaj, 4 tojás, 1 tk sütőpor, 4 ek tej, 120 g szeder, 50 g étcsokoládé

A tojásokat a cukorral kézi mixerrel fehéredésig keverem, hozzáadom először a vajat, aztán a sütőporral elkevert lisztet, a tejet, homogén állagúra keverem, majd a végén hozzáadom a megmosott, lecsepegtetett szedret és az apróra tördelt csokit vagy a süthető csokicseppeket. Muffin formába kapszlikat teszek, 2/3-ig töltöm a tésztával és előmelegített sütőben 200 fokon 15 percig sütöm.

Szeder-joghurt fagyi pálcán

Nyár elején úgy terveztem hogy rengeteg olasz és francia desszert kerül majd fel a blogra. De a nyár jött és máshogy alakította magát. Nem bánom:) A vasárnap délelőtt a szeder jegyében telt, készült kétféle lekvár, muffin, fagyi, pannacotta, ezeket még gyorsan felteszem a héten, aztán indulunk nyaralni:)

Toszkána... Három éve jártunk ott, a varázsa azóta is tart. Hetek óta ennek lázában égek, olvasok, írok, álmodozom... Az úti célunk 20 km-es körzetében 3 kézműves csokiműhely is lesz, ez persze csak hab a tortán. Imádom az olívaligeteket, a dimbes-dombos gyönyörű tájat, az ódon kisvároskák hangulatát, a finom ételeket, borokat, az időtlenséget amibe szeretek újra és újra belefeledkezni...  

 

Hozzávalók:
800 g görög joghurt (Bakoma), 2 dl 30%-os tejszín, porcukor, 300 g szeder, 100 g kristálycukor

A joghurtot a tejszínnel összekeverem és kézi mixerrel felhabosítom, hozzáadok porcukrot ízlés szerint, hűtőbe teszem 2-3 órára. A szedret a 100 g kristálycukorral közepes lángon sűrűre főzöm, majd hagyom kihűlni. A joghurtos masszát fagyigépbe töltöm, mikor elkészült hozzáadom a sűrűre főzött szedret, majd kikapcsolom a gépet és sütőpapírral kibélelt őzgerincformába öntöm a fagyit. Beleállítom a pálcákat és 1-2 órára jégre teszem. Könnyű, üdítő, savanykás-édeskés, nagyon finom:)

Vaníliaolaj

Egy gyorsan és könnyen megvalósítható ötlet. Használhatjuk halakhoz, húsokhoz, salátákhoz, desszertekhez, de hogy kapcsolódjon kicsit az előző posztban felvetett afrodiziákum kérdéshez, akár masszázsolajként is :)

Hozzávalók:

1 vaníiliarúd, 250 ml szőlőmagolaj

Az olajat felmelegítjük, a vaníiliarudat felhasítjuk, a magjait belekaparjuk az olajba, majd a rudakat is beletesszük. 10 percig kislángon főni hagyjuk. Sterilizált sötét üvegbe töltjük, 3-5 napig hagyjuk állni, és kész. Felhasználás előtt rázzuk fel. 3 hónapig áll el.

Ötlet: Ecetek, olajok - Cser Kiadó



Rózsalikőr

Érdekes ízvilágú ez a rózsalikőr, a rózsa íze mellett meglehetősen intenzív benne a fahéj és a szegfűszeg is. Bódító:) Tényleg az. Nekünk bejött. Valószínűleg afrodiziákum is, de erre nem tennék esküt.

Hozzávalók:
50 g kezeletlen illatos rózsaszirom, 700 ml fehér rum vagy vodka, 250 ml cukorszirup (2 rész cukor:1 rész víz arányban), 30 ml rózsavíz, 1 darabka fahéj, 2 szem szegfűszeg

Az átválogatott, megmosott és gyengéden megszárítgatott rózsaszirmokat palackba tesszük, beledobjuk a fahéjat és szegfűszeget is, és ráöntjük az alkoholt. Az üveget lezárjuk és világos helyen 6 hétig pihentetjük, naponta felrázzuk. 6 hét után pelenkán keresztül átszűrjük, a szirmokat és a fűszereket kidobjuk és összekeverjük a cukorsziruppal, rózsavízzel. Sterilizált üvegbe töltjük és lezárjuk. Hűvös, sötét helyen tároljuk még kb. 2 hétig, aztán fogyasztható. 1 évig áll el. 

/Ötlet: Likőrök házi készítése - Cser Kiadó/

Augusztus - Kisasszony hava - Nyárutó - Új kenyér hava

 

Az augusztus régi neve a rómaiaknál „Sextilis” volt, mert a hatodik (sextus) hónapja volt az esztendőnek. Ez a neve maradt meg még a Julius Caesar-féle naptárreform után is. Amikor azonban Augustus császárnak Krisztus előtt 7-ben az időközben újra felszaporodott szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtania, akkor ennek a hónapnak a nevét is megváltoztatta: miután életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le, azért a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot.

/Forrás: Jeles Napok/

 

Augusztusban éri el a meleg a tetőpontját. A föld ekkor telítődik nap- és életenergiával, az embernek is fel kell töltenie magát energiával. Most amikor teljes pompájában tárul elénk a természet, keressük társaságát, a belőle sugárzó erőt.

„A növények némák ... Hangulatuk a csend. Színük nyugtató. Létükben béke él ... Dimenziójuk a mélység és a magasság. Földből és fényből élnek ... A fák, az erdők, a mezők oxigént lehelnek: ÉLETET ^___ ingyen. Mit kérnek? Kíméletet.

Nincs örömed? Menj erdőbe, keress rétet, és érezd a növények életét. Hidd el, lesz örömed. Olyan csöndes, igaz, oly szép, mint a virágok illata, mint a fák élete”

/Mácz István: Örülj velem!/ 

A Naperőből annyit vegyünk fel magunkba, hogy egész télen, egész évben sugározzon bennünk, belőlünk. A Naperők - szíverők is és most nyílik lehetőségünk arra, hogy szívünket kitárjuk, kitágítsuk. 

A „két asszony köze”, Nagy boldogasszony napjától Kisasszony napjáig varázserejű időszak. A néphagyomány szerint akkor kell gyűjteni a gyógynövényeket. Azután tároljuk a szárított gyógynövényekben - télire - a varázserőket. Ha tehetjük, menjünk ki a szabadba, tegyünk nagy sétákat, kirándulásokat, foglalkozzunk a földdel, növényekkel. Sétáljunk sokat mezítláb agyagos, homokos talajon! 

 

Táplálkozásunkon is ajánlott változtatnunk a természetes étrend jegyében. A most termő gyümölcsök, zöldségek koncentrált kozmikus energiát tartalmaznak. A gyümölcsevés, a dinnye- és szőlő-kúra ideje ez a hónap. A dinnye húsát kínálja - hús helyett. A hónap folyamán megjelenik a szőlő is.A legalább háromhetes szőlőkúra kitűnően egészíti ki a dinnyekúrát, s teljes felfrissülést eredményez. Az áfonya, a fekete szeder, az erdei szamóca, a kökény, a csipkebogyó és más vadon termő bogyós gyümölcsök nemcsak színesítik étrendünket, de ki is egészítik a kultúrnövények gyümölcseinek esetleges hiányosságait. Bőségesen vegyük étrendünkbe a szépítő, a bőrt tisztító, a májműködést serkentő uborkát, cukkinit, a fiatal tejes kukoricát! 

/Forrás: Hónapsoroló Virtus/

"Megtérnek a tengertől, a hegyek közül, az idegen, nagy városokból, ahol minden olyan különös, a reggeli teához sült szalonnát adnak, s az emberek nem veszik le kalapjukat, ha belépnek egy üzletbe, s a hölgyeknek nem csókolnak kezet: megtérnek a világból, lelkesen és hadarva adnak elő, két kézzel csomagolnak ki kagylót, melyben a tenger zúg, egy nő szemének emlékét, amint Velencében a vaporetto fedélzetén visszanézett, újfajta ruhafogast, amilyet nálunk nem ismernek. Lelkendeznek, aztán sóhajtanak, leülnek a félig kicsomagolt málhák között, kifulladtan, fáradtan, tehetetlenül. Egy pillanatig ülnek így, révedező pillantással, emlékektől csillogó szemmel, önfeledt mosollyal. Nem hallják, mikor ebédhez hívják őket. A padlón papucs hever s a Dávid-szobor apró gipszmása s egy villamosjegy Párizsból. „Igen, jövök már”, kiáltják az ebédlő felé. E pillanatban elkomolyodnak. 

De ez a komolyság, az első kanál levessel már el is múlik. Milyen szép a lakás! Persze, kitakarították, amíg ők oda voltak. Milyen szép az otthon, s Párizsban láttak egy négert, ott ült a sugárúton egy kávéház előtt, fehér nyári ruhában, girardikalapban, s arra a fűszeresre hasonlított, akinek régen, régen, harminc év előtt üzlete volt Kalocsán. Még szeptember előtt kifestik a lakást, mondják, s a kályhákat is át kell állítani. De Velencében, a dózsék palotájában, nem volt fürdőszoba; ki hinné?... Végre, igazi étel, mondják teli szájjal és csillogó szemekkel; egész úton nem kaptak egy falat rozskenyeret! De aztán eszükre jut a pillanat, mikor Hampsteadban, egy kis fennsík domborulatáról lenéztek Londonra, s egyszerre hallgattak, mert éppen este volt, s London oly nagy volt és olyan vidékies, s végképp nem értették. Aztán lefeküsznek a díványra, belélegzik az ismerős szoba változatlan illatát, még akarnak mondani valamit, Elíz csomagolja ki a pipereszereket is, mert félős, hogy kiömlött a kölnivíz. Firenzében rossz volt az ágy, még akarnak valamit. De akkor már alszanak.

Alusznak és álmodnak, s a világ csodálatosan keveredik álmukban az otthon illatával. Közben csendesen elered az eső. Mikor felébrednek, fél öt felé, már csapzott, sárgás lombozatú fák állanak az ablak előtt, s a háztetők fölött köd száll. Most megnézik a postát, s csodálkoznak, mily sok közük maradt a világhoz! A szobák, amíg odajártak, a világban, kihűltek. Eszükbe jut Szent István. Eszükbe jut, hogy két hét múlva beíratás, s aztán kezdődik az a különös, szívós, ernyedetlen, megszokott és mégis nyugtalanító feszültség, ami az otthoni élet, az otthoni munka és az otthoni pihenés. Rómában persze könnyebb, gondolják. S lemennek a kávéházba, amely így augusztus vége felé már egészen őszies; a biliárdozók hangosabbak, a lámpákat hat felé gyújtják, s elmenőben észreveszik, hogy a temetésrendező kirakata tele van egészen új, érdekes gyászjelentésekkel. E jelentéseket hazamenet figyelmesen elolvassák. 

Aztán elkövetkezik az éjszaka, s álmuk már tisztább, nyugodtabb. Néha még hallják egy londoni gépkocsi tülkének sivítását vagy a hangot, amint egy fiatal leány fölnevetett a tengerparton. Miért nevetett? – kérdik szórakozottan, némán. Az ismerős utcákon már közönyösen járnak, engedelmesen és várakozás nélkül. Az augusztus még fénylik egy pillanatra, s e fényben megvillan a világ emléke. Milyen is a világ? Van benne tenger és goromba, idegen pincérek s nagy festők képei, s valami, amit nem lehet tökéletesen megérteni."

/Márai: Augusztus/