2011. október 27., csütörtök

Őszi bonbon - dió, mazsola, vörösbor


Hát az nem mostanában volt, mikor utoljára erre jártam...
Az elmúlt heteket inkább bent mint kint töltöttem. Belső folyamatok, átalakulások, visszavonulás, útkeresés, elcsendesedés, elengedés... Valahogy úgy, amiről az előző poszt is szólt. Azt hiszem, összhangban vagyok most mindazzal, ami kint történik a Természetben.
Sok minden történt persze eközben is, Nimród 2. szülinapi bulija 7 fogásos vacsival és Pixie csodás Matukás tortájával (első és utolsó olyan buli volt amit végig a konyhában töltöttem, ezentúl svédasztal lesz!) , életem első bonbonkurzusa két nagyon jófej bloggerinával - Petrával és Katucival, akik nagyon lelkesek és ügyesek voltak (képes beszámoló náluk már megvolt, én hamarosan hozom), és csodás meglepetést is kaptam itthon a srácoktól. De valahogy hiányzott belőlem a megosztás igénye, jó volt magamban lenni, esténként a net helyett egy forró tea mellett zenét hallgatni, olvasni, vagy beszélgetni.  

Ez a bonbon még ősrégen készült Erinacea játékára. 

Hozzávalók 21 db:
250g étcsoki (70%), 1 marék dió, 1 marék mazsola, 0,5 dl vörösbor, 0,25 dl tejszín


A tejszínt és 0,25 dl vörösbort forráspontig melegítem, majd a feldarabolt 50 g étcsokira öntöm. Homogén állagúra keverem, majd hozzáadom a maradék vörösbort is, hűtő 15 percre. A diót és a mazsolát aprítógépben addig keverem, míg krémes állagú lesz. Hűtőbe teszem 10-15 percre.
 

200 g étcsokit temperálok, és az előmelegített polikarbonát bonbonformába öntöm. Óvatosan az asztalhoz ütögetem, hogy a levegőbuborékok távozzanak belőle. Hagyom kicsit hűlni, hogy perem képződjön a bonbonmélyedésekben. Mikor a pereme már kezd szilárdulni, visszaöntöm a formából a csokoládét a fémtálba, és félreteszem a bonbon lezárásához. A formákat lefelé fordítom pár percre, hagyom kicsepegni, így egyenletesen terül majd el a csoki a mélyedésekben. Habkártyával lehúzom a forma felszínéről a kifolyt csokoládét és 5-10 percre hűtőbe teszem.

A ganache-t habzsákba kanalazom és félig betöltöm vele a bonbonhüvelyeket. A diós-mazsolás masszából kis golyókat formázok és mindegyik bonbonba beleteszek egy golyócskát. Ha szükséges, teszek még rá egy kevés vörösboros ganachet, hogy befedje, de figyeljünk arra, hogy elegendő helyet hagyjunk a lezáráshoz. Hűtő 15 percre. A maradék étcsokit újratemperálom és lezárom vele a bonbonokat. Hűtő 1 órára, majd óvatosan megfordítom a formát és a kis szépségek kipotyognak belőle. Maradék csokiból keveset felmelegítek, 1-1 pöttyöt teszek a bonbon tetejére és ráültetek 1-1 darabka diót.

És végül, de abszolút nem utolsósorban nagyon köszönöm Petrának az újabb díjat!!! 
Én ezúttal az új kedvenc blogom tulajdonosának, Levendulalánynak szeretném továbbajándékozni. 
Fantasztikusan kreatív, nézzetek be hozzá!    

10 megjegyzés:

  1. Drága Vianne, köszönöm szépen! Nagyon nagyra tartom azt, amit csinálsz, így annál többet jelent ez a díj nekem... És különösen jó érzés, hogy olyantól kaptam, aki pontosan ugyanúgy osztozik velem a levendulaságban :-) Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Jó, hogy itt vagy megint! A bonbon pedig nagyon finom volt, pont az én ízvilágom, köszönöm a kóstolót belőle!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon örülök, hogy újra itt vagy, mindig jó olvasni a bejegyzéseidet, csodálni, amiket készítesz. Nagyszerű volt a bonbon, örülök, hogy kóstolhattam. Sokat tanultunk Tőled, holnap talán neki is rugaszkodom, mindent beszereztem. :-)
    A díjhoz gratulálok, Levendulalány nagyon megérdemli, főleg a legutóbbi eszkimók miatt is.

    VálaszTörlés
  4. Vianne!
    Ismerem ezt az érzést, jó néha elvonulni a világ elől és "rendet" tenni magunkban.
    Jó, hogy újra jöttél, már hiányoltalak:-)

    VálaszTörlés
  5. Köszi Nektek:)

    Levendulalány!
    ...nem a levendula az egyetlen közös szerelmünk:) Megérdemled, bámulatos amit csinálsz! Én nagyon megszerettem.

    Eri!
    Köszi:) Szívesen:) Örülök, h tetszett. Nekem a Te levendulás barackod jött be nagyon:)

    Katuci!
    Jó h itt vagy:) Na, azt nagyon várom már...:))

    VálaszTörlés
  6. Gesztenye!
    Ugye, ugye:) Töltekezni is kell időnként...
    Aranyos vagy, köszi!

    VálaszTörlés
  7. Kedves Vianne,
    kipróbáltam ma ezt az édességet, de valami nem sikerült.
    a vörösboros krém egyáltalán nem lett krémes állagú, amit habzsákból tölteni lehetne...hanem inkább folyós.
    mit rontottam el????
    (persze azért finom lett....)
    köszönöm, Kata

    VálaszTörlés
  8. Kedves Kata!

    Én anno dupla mennyiséget készítettem és sajnos most látom h a vörösbor mennyiségét elfelejtettem elfelezni. Most már javítottam. Nagyon köszönöm, h jelezted.
    A problémát egyébként hasonló esetben úgy lehet orvosolni, hogy jól lehűtöd a túlságosan folyékony állagú ganache-t hogy a csoki visszaszilárduljon. Ez a fenti esetben is működőképes lehet.

    VálaszTörlés
  9. Kedves Vianne, ...köszönöm...
    a bonbon finom lett-bár kissé karcos a bortól, de külön érdekessége, hogy ganache kissé lágy.
    a visszahűtés azért nem ment, mert a sok folyadéktól nem tudott visszaszilárdulni a csokoládé.
    majd legközelebb.
    Köszönöm!
    ja, és még egy: Te szilikon formát nem is használsz, csak polikarbonátot?

    VálaszTörlés
  10. Kata!

    Ha hosszabb ideig hűtöd, a csoki be fogja sűríteni legalább annyira hogy kezelhető legyen. Megoldás még kicsi olvasztott csoki hozzáadása.
    Azért örülök hogy így is tetszett:))
    Már nem, amióta kipróbáltam a polikarbonátot már nem szívesen szilikonozok. Ez sokkal gyorsabb és szebb eredményt ad. Szilikont használom, de nem bonbonhoz, hanem falatkákhoz, zseléhez, fagyihoz, jeges desszertekhez, de előételt is jó benne készíteni.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...