Ízek és élmények - Ajándék Nektek

Kép innen

Vannak napok, amik kiemelkednek a többi közül, mert történik valami rendkívüli, valami váratlan, valami meglepő, ami mosolyt csal az arcodra, ami energiával tölt fel, olyan élményt ad, amire még hetek múlva is szívesen emlékszel vissza. Nem feltétlenül nagy dolog, de Neked ott és akkor sokat jelenthet. Velem tegnap este kettő is történt. 

Hetekkel ezelőtt vásároltam egy pohár bor és egy hozzáillő bonbon kóstolására szóló kupont. Tegnap este elindultunk hogy beváltsuk a kupont és szemügyre vegyük a Vinowonka nevű bor és csokoládébárt. Őszinte leszek, nem vártam semmi extrát. Azt gondoltam, ismerős készítők ismerős bonbonjait találom ott, iszunk egy pohár bort és elhümmögjük, hogy nem rossz, nem rossz...

Nem ez történt. Ahogy megláttam a helyet, már jókedvre derültem. Jó hangulatú, stílusos, elegáns. Melegséget áraszt. A bonbonpult csupa meglepetést tartogatott Bilák Imre, Kakas, Pénzes Kata, Levande szépséges bonbonjaival. Hosszas gondolkodás után én Kakas bonbont választottam a Körte-Lime-ot, hozzá egy pohár Irsai Olivért kaptam. Na innentől kezdve csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Teszem mindezt úgy, hogy alapvetően nem szeretem a fehér csokit, megrögzött 70% feletti étcsokirajongó vagyok. A bor gyümölcsös üdesége és játékossága már önmagában elvarázsolt, mégis mikor találkozott a vékony, tökéletes formájú és talpazatú fehércsoki burokban rejtőző intenzív körte és lime ízével úgy éreztem mintha a Tavasz könnyedségébe, vidámságába, lüktető életerejébe kóstoltam volna bele. Tökéletes élmény volt. És most nem túlzok. Tudjátok olyan, mikor pár percre megáll az Idő és átjár az Öröm, az Élet Szeretetének bizsergető érzése.  Ahogy a bor és a gyömölcsös ganache játszani kezdtek egymással, arra még ma is csak önfeledt mosollyal tudok visszaemlékezni. Hoztunk haza is pár bonbont, ezek közül a Bodzás Kakas és Pénzes Kata Passion Fruit-Narancs bonbonja végeztek nálam még dobogós helyeken.

Ezt a számomra fontos élményt szeretném megosztani Veletek is. Ezzel rá is térnék az ajándékra. Köszönöm Nektek, akik olvassátok a blogot, megjegyzéseket, emaileket írtok, visszajeleztek. Köszönetem jeléül december 6-án reggel a Rendszeres Olvasók között kisorsolok 2 db 2 főre szóló kupont ide a Vinowonkába. A kupon arra jogosítja majd a 2 szerencsés nyertest, hogy másodmagával elfogyasszon 1 dl bort a hozzá illő bonbonnal. (ha földrajzi okokból kifolyólag nem tudsz élni ezzel a lehetőséggel, nyalókakészítő formát postázok helyette:)

Nincs más teendőd, csak regisztrálni Rendszeres Olvasónak és dobni ide egy kommentet, hogy melyik ajándékot szeretnéd dec. 6. reggel 8-ig.

Díszes pillecukor - gasztroajándék

Ismét egy villámgyors, mégis látványos gasztroajándék vagy ajándékkísérő. Az elmúlt napokban kétszer is ezt adtam virág helyett az ünnepeltnek a bonbonos dobozra tűzve.
 
Hozzávalók:

nagyobb méretű pillecukrok, fehér csoki, étcsoki, pálcák vagy grillnyársak, liofilizált eper és áfonya, kandírozott levendula, színes szórócukrok, kakaóbabtöret, és tulajdonképpen bármi, ami ehető és dekoratív...

A pillecukrokat feltűztem a nyársakra, temperált fehér és étcsokiba mártottam, pár pillanatot hagytam száradni, majd beleforgattam a lio gyümikbe, a cukrokba, vagy a forgatás helyett szépen körbedíszítettem őket. Hungarocelltáblába vagy pohárba állítva hagytam megszilárdulni, aztán lehet csomagolni és átadni.  

 

Csokis-banános muffin

Van egy hely ebben a városban, ahol jó gyermeknek lenni. Ahová úgy viszem el a kisfiamat és úgy jövök el integetve, hogy tudom Otthon van. Ahol bár nem a nagymami vigyázz rá, szeretettel veszik körül. Őszinte lelkesedéssel mesélik a nap történéseit, kísérik fejlődését, és együtt örülünk mikor kimond egy új szót, vagy valami vicceset tesz. Figyelnek Rá. Egy hely, ami elsődlegesen nem a pénzről szól. És másodlagosan sem. Az Emberségről szól, a Szeretetről, a Gyermekekről. A vezető integrált és érett személyisége, értékrendje, hitvallása és a gondozónők szeretetteljes, őszinte, hiteles jelenléte olyan hellyé varázsolja ezt a Családi Napközit, ahová reggel beröppen a kisfiam és este csak hosszas könyörgés árán távozik. Ez a hely a Meseforrás Családi Napközi. Hogy miért írok erről? Mikor családi napközit kerestem nyáron, sajnos lehangoló tapasztalataim is voltak. Nem egy, nem kettő. Tudtam képtelen vagyok Nimródot olyan helyre vinni, amiről minden sejtemben érzem, hogy hiteltelen, szeretetlen közeg.

Nagyon örülök hogy létezik más is, olyan hely, amivel minden szinten azonosulni tudunk.
Évi, Jutka, Anita, köszi Nektek!  

A muffin a gyerkőckéknek készült, a korpuszt csak itthon kapta meg. Meglehetősen csajosra sikerült- már a giccs határán, de a sok autózás, vonatozás, motorozás, szerelés után nézzétek ezt el nekem...:))

Hozzávalók kb. 20 db:
150 g finomliszt, 150 g teljes kiőrlésű liszt, 2 nagy banán, 200 g süthető csokilencse, 2 és fél tk sütőpor, fél tk szódabikarbóna, 120 g vaj, 200g barna cukor, 1 tk vaníliaesszencia, 3 tojás, 0,6 dl tej, 100g mandula, só 

A sütőt bekapcsoljuk 190 fokra.Összekeverjük a liszteket, a kakaót, a sütőport, szódabikarbonát és egy csipet sót. Egy másik tálban a vajat a cukorral habosra keverjük és egyenként hozzáadjuk a tojásokat, jól összedolgozzuk. Hozzáadjuk a villával összetört banánokat, majd apránként váltakozva a lisztes keveréket és a tejet. Pár gyors mozdulattal összedolgozzuk (ha sokat kevergetjük, tömött és fojtós lesz a muffinunk). Végül hozzákeverjük a csokilencsét és a durvára tört mandulát. A formákba kapszlikat teszünk és 2/3-ig töltjük a masszával. Kb. 15 percig sütjük. (A könyv 20-30 percet írt, nekem 15 perc alatt megsült). Süteménytűvel ellenőrizzük.

Mikor kihűlt megkentem olvasztott fehércsokival, banánkarikával és kandírozott orgonával díszítettem. 

(Ötlet: Csokoládés finomságok Aranykönyve)

Csokis hokey-pokey

Ismét egy könnyen elkészíthető ajándék kollégáknak, barátoknak, családnak...olyanoknak akik remek fogazattal bírnak...

Hozzávalók (kb. 20 db):
250 g étcsoki (70%), 5 ek cukor, 2 ek kukoricaszirup, 1 tk szódabikarbóna
 

Sütőpapírral kibélelünk egy kb. 20x20-as tepsit. A cukrot a kukoricasziruppal kis lángon melegíteni kezdjük. Folyamatosan kevergetve felforraljuk és 4 percen keresztül gyöngyözve forraljuk. Ezután lehúzzuk a tűzről és belekeverjük a szódabikarbonát. A mennyisége duplájára vagy triplájára nő. Öntsük a szirupot az előkészített tepsibe. Fontos hogy gyorsan dolgozzunk vele, mert nagyon hamar megszilárdul. (én megkíséreltem szilikon bonbonformába kanalazni...esélytelen). Szobahőmérsékleten hagyjuk kihűlni. 

A csokit temperáljuk és a darabokra tördelt hokey-pokeyt belemártogatjuk. Sütőpapírra tesszük, hagyjuk h megszilárduljon a bevonó. Aztán mehet egy dobozba, hogy kicsit puhuljon. 

/Ötlet: Desszertek c. könyv, Kossuth Kiadó/

Pezsgős eperdzsem

Az előző posztnál úgy siettem, hogy elfelejtettem megünnepelni, mint a 100. levendulaescsoki-bejegyzést... Ez egy szép szám.
Köszönöm a jókívánságokat és az ötleteket, javulgatunk. 
Az érdeklődésem a bonbonokról átmenetileg (?) áttevődött a könnyen, gyorsan elkészíthető gasztroajándékokra. Leginkább ezek várhatóak mostanság, ahogy ezt már ígértem. Ez a mostani is ilyen. Fél óra alatt elkészíthető és egy szép üvegbe töltve nem mindennapi ajándék lehet. Az eper-pezsgő klasszikus dzsemként is jól működik.

 

Hozzávalók:
400 g eper (fagyasztott is lehet), 120 g cukor, 1 dzsemfix 3:1, 1,5 dl pezsgő

 

 Az epret 1,5 dl pezsgővel, a cukorral és a benne elkevert dzsemfix-szel közepes lángon főzni kezdem. Mikor felforrt még 3-4 percig hagyom zubogva forrni. Elvégzem a zselépróbát. Ha megszilárdul, - (ha nem, teszek még hozzá egy kevés dzsemfixet) - steril üvegekbe peremig töltöm, lezárom és 15 percre fejre állítom.  Aztán letörölgetem az üveget, mehet a polcra, és átadás előtt felöltöztetem karácsonyi szerkóba. 

Csokinyalóka

 

Villámgyors poszt két orrfújás és az eukaliptuszolajos tea között.

Nimródnak készült az adventi naptárba. Olyan egyszerű hogy recept tulajdonképpen nincs is. A formába mini marshmallow cukrokat szórtam, beletettem a pálcákat és a mélyedéseket teleöntöttem temperált csokival. Kiütögettem belőle óvatosan a légbubikat és kihűtöttem, majd kifordítottam. Cukoríróval és csokival díszítettem.

70%-os ecuadori étcsokit és 29%-os belga fehér csokit használtam. 

Sáfrányos-gyömbéres bonbon

Ez az a bizonyos sáfrányos-gyömbéres bonbon, amit Katával és Petrával együtt készítettünk a közös bonbonozáson. Kata és Petra a Nyári Játékon nyerték tőlem csodás alkotásaikkal ezt a bonbonkurzust, amire végül októberben sort is kerítettünk. Nagyon jó volt együtt dolgozni velük, hihetetlen lelkesek és ügyesek voltak. (ahogy ezt kicsit lejjebb a képeken láthatjátok is). Szeretem a fűszer-csokoládé kombót, bár ezekből még viszonylag kevés szerepel a blogon, nagy kedvencek pl. a rózsabors és a bazsalikom.A sáfrány csokival való házasítása 1 éve mocorog már bennem, nagyon elegáns és kifinomult párost alkotnak. A közös bonbonozás alkalmával egy kis kandírozott gyömbért is kapott a ganache, ami sokkal markánsabbá és frissebbé tetté.

Hozzávalók (21db):
200g temperált étcsoki (70%), 100 g fehércsoki, 0,05g sáfrány (nem szeklice!), 0,5 vaníliarúd, 0,5 dl tejszín, 5-6 kocka kandírozott gyömbér.

A sáfrányból néhány szálat félreteszünk a  díszítéshez, a többit mozsárban összetörjük és a tejszínhez adjuk. Belekaparjuk a vanília magját és a rúddal együtt forrpontig melegítjük. 15 percet hagyjuk állni, majd kivesszük a rudat, újra forrpontig melegítjük és a feldarabolt fehér csokira öntjük. Homogén állagúra keverjük, hűtő 15 percre. 

A kandírozott gyömbért nagyon apró darabkákra vágom és félreteszem. 

A temperált étcsokit a hajszárítóval kicsit előmelegített polikarbonát bonbonformába öntöm. Óvatosan az asztalhoz ütögetem, hogy a levegőbuborékok távozzanak belőle. Hagyom kicsit hűlni, hogy perem képződjön a bonbonmélyedésekben. Mikor a pereme már kezd szilárdulni, visszaöntöm a formából a csokoládét a fémtálba, és félreteszem a bonbon lezárásához. A formákat lefelé fordítom pár percre, hagyom kicsepegni, így egyenletesen terül majd el a csoki a mélyedésekben. Habkártyával lehúzom a forma felszínéről a kifolyt csokoládét és 5-10 percre hűtőbe teszem.

A ganache-t habzsákba kanalazom és félig betöltöm vele a bonbonhüvelyeket. Beleszórok mindegyikbe pár darabka kandírozott gyömbért. Ha még kell, teszek bele kicsit a sáfrányos ganache-ból úgy, hogy a lezáráshoz még elegendő hely maradjon. Hűtő 15 percre. A maradék étcsokit újratemperálom és lezárom vele a bonbonokat. Hűtő 1 órára, majd óvatosan megfordítom a formát és a bonbonok kipotyognak belőle. Maradék fehér csokiból keveset felmelegítek, 1-1 pöttyöt teszek a bonbon tetejére és ráültetek 1-1 szál sáfrányt. 

 

 

És akkor jöjjön a rövid képes beszámoló:

 Kata és a maghőmérő...

 Kata talpal:)

 Átszellemülten...

   

Petra betölti a sáfrányos ganache-t

 

Petra újabb formát készít elő

És végül Kata szépséges és finomságos tortája Memento Toscana...:)

Chilis-meggyes bonbon

Lélekben elkezdtem a Karácsonyra készülődést. Számomra ez együtt jár a Melegséggel, Harmóniával, Örömmel. Vágyom a Szeretteim közelségére, az együtt töltött bensőséges pillanatokra, az önfeledt beszélgetésekre és játékokra a meleg szobában vagy a ropogós hóban, a finom ételek elkészítésére és élvezetére. Szeretem látni Nimród elégedett kis arcát a mindennapokban, vagy ahogy felragyog a tekintete mikor örül valaminek. Néha elmélázom azon, mit szól majd a karácsonyi hangulathoz, a feldíszített fához, a mécsesekhez, ajándékokhoz, a hóhoz... Tervezem az Adventi Naptárt, az ajándékokat, a Karácsonyi menüt...és közben újra és újra átjár a Melegség...

Jó látni ahogy kezdenek megjelenni a magyar és külföldi Adventi magazinok a sok kedves ötlettel. Én is sok gasztro ajándék ötlettel készülök. Számszerint eddig 32-t írtam össze :), ezek közül néhány  a Kifőztük magazin Karácsonyi számában fog megjelenni. Remélem lesz időm mindet megvalósítani. Nem csak ajándék ötleteket, hanem sütemény, desszert és egyéb ünnepi étel recepteket is tervezek feltenni a következő másfél hónapban. A mostanin kívül még egy bonbon recept várja a laptopon a megjelenést, aztán jönnek az Ünnepekre hangolt posztok... 

Ez a bonbon ajándékba készült egy kedves barátnőm férjének, aki nagyon önzetlenül támogatja életem ezen szeletét...

 

Hozzávalók (21 db):

200 g temperált Ecuadori étcsoki (70%), 100 g Madagaszkári étcsoki (60%), 0,4 cl nagyon jó minőségű meggypálinka, 5 dkg aszalt meggy, 0,5 dl tejszín, 2 db kicsi chilipaprika

Az aszalt meggyet beáztatom egy éjszakára  a meggypálinkába. 

Másnap a tejszínt felforralom a 2 db felhasított chilipaprikával, majd leveszem a tűzről és állni hagyom negyed órát. Átszűröm, újra forrpontig melegítem és ráöntöm a 100 g feldarabolt 60%-os étcsokira. Homogén állagúra keverem és 15 percre hűtőbe teszem. 

  
A temperált étcsokit a hajszárítóval kicsit előmelegített polikarbonát bonbonformába öntöm. Óvatosan az asztalhoz ütögetem, hogy a levegőbuborékok távozzanak belőle. Hagyom kicsit hűlni, hogy perem képződjön a bonbonmélyedésekben. Mikor a pereme már kezd szilárdulni, visszaöntöm a formából a csokoládét a fémtálba, és félreteszem a bonbon lezárásához. A formákat lefelé fordítom pár percre, hagyom kicsepegni, így egyenletesen terül majd el a csoki a mélyedésekben. Habkártyával lehúzom a forma felszínéről a kifolyt csokoládét és 5-10 percre hűtőbe teszem.

 

A ganache-t habzsákba kanalazom és félig betöltöm vele a bonbonhüvelyeket. Beleszórok mindegyikbe 2 db aszalt meggyet. Ha még kell, teszek bele kicsit a chilis ganache-ból úgy, hogy a lezáráshoz még elegendő hely maradjon. Hűtő 15 percre. A maradék étcsokit újratemperálom és lezárom vele a bonbonokat. Hűtő 1 órára, majd óvatosan megfordítom a formát és a csili-vili félgömbök kipotyognak belőle. Maradék csokiból keveset felmelegítek, 1-1 pöttyöt teszek a bonbon tetejére és ráültetek 1-1 darabka aszalt meggyet.

 

Mogyorós-csillagánizsos-aszalt körtés bonbon a la Pixie Pie

Az őszi Segítsütin szerelmes lettem Pixie Pie kreálta csodába. Szerettem volna édesapámat meglepni a születésnapján ezzel a gyönyörűséggel, de kiderült róla h sajnos nem bírja a szállítást. Így egy időre lemondtam róla, bonbonban viszont Petrával és Katucival, az első nálam zajló bonbonkurzuson :() megvalósítottunk vmi hasonlót. (Nagyon örülök, hogy ez az alkalom egyben nem az utolsó is az életükben, mikor bonbonkészítésre adták a fejüket. Náluk is sok kis gyönyörűség születik mostanában, nézzetek be Hozzájuk:)) Fevi Téged is sok szeretettel várlak, keressünk időpontot!) 

Hozzávalók (21 db):

210 g temperált étcsoki (Ecuador 70%), 100 g 35% tejcsoki, csillagánizs esszencia, 0,5 dl tejszín, 3 db aszalt körte, mogyorókrokant

A tejszínt forráspontig melegítem és ráöntöm a feldarabolt tejcsokira vagy a pasztillákra. Homogén állagúra keverem majd hozzáadok 5-10 csepp csillagánizs esszenciát. Elkeverem, hűtő 15 percre.

A temperált étcsokit a hajszárítóval kicsit előmelegített polikarbonát bonbonformába öntöm. Óvatosan az asztalhoz ütögetem, hogy a levegőbuborékok távozzanak belőle. Hagyom kicsit hűlni, hogy perem képződjön a bonbonmélyedésekben. Mikor a pereme már kezd szilárdulni, visszaöntöm a formából a csokoládét a fémtálba, és félreteszem a bonbon lezárásához. A formákat lefelé fordítom pár percre, hagyom kicsepegni, így egyenletesen terül majd el a csoki a mélyedésekben. Habkártyával lehúzom a forma felszínéről a kifolyt csokoládét és 5-10 percre hűtőbe teszem.

Az aszalt körtét nagyon apró kockákra vágom. A ganache-t habzsákba kanalazom és félig betöltöm vele a bonbonhüvelyeket. Beleszórok egy réteg aszalt körtekockát és egy réteg mogyorókrokantot. Aztán újabb réteg csillagánizsos ganache kerül rá, annyi, hogy a lezáráshoz még elegendő hely maradjon. Hűtő 15 percre. A maradék étcsokit újratemperálom és lezárom vele a bonbonokat. Hűtő 1 órára, majd óvatosan megfordítom a formát és a kis szépségek kipotyognak belőle. Maradék csokiból keveset felmelegítek, 1-1 pöttyöt teszek a bonbon tetejére és ráültetek 1-1 darabka aszalt körtét.

Slitti - a Csokoládékészítés nagymestere

Biztos emlékeztek még, mekkora lelkesedéssel készültem a toszkán kézműves csokik felfedezésére nyáron. Aztán kissé csalódottan tapasztaltam, hogy augusztusban más is nyaral, konkrétan az összes csokimester Toszkánában.

Csalódásomon hamar átlendültem a sok más intenzív és szépséges élmény hatására, a páromban viszont ez a momentum máshogy maradt meg (szerinte nagyon csalódott voltam :). Hazaérve titokban felvette a kapcsolatot az egyik nemzetközi hírű csokikészítő famíliával,a  Slitti családdal és táblás csokikat, bonbonokat rendelt tőlük. Az olaszok nem a kapkodásról híresek, a csomag október elején érkezett meg, tényleg hatalmas meglepetést okozva. Egy akkora dobozban jött, amiben egy régi típusú Orion tévé is elfért volna. Nagydobozban kisdoboz, kisdobozban még kisebb, köztük rengeteg levegővel teli szigetelőanyag. be volt csomagolva az tény. Hőszigetelve, ütésvédve, nagyon profin. Pont úgy, amilyen a cég maga. 

Andrea Slitti édesapja 1969-ben nyitotta meg Caffé Slitti nevű kávépörkölő üzemét, ahol Andrea miközben ellátta a vevőkört, egyre szorosabb és mélyebb kapcsolatba került a csokoládékészítéssel. 1986-ban berendezte saját csokoládéműhelyét és innentől kezdve a tudását nagyon hamar mesteri szintre tökéletesítette. Hamar világhírűvé is vált. Sokszor hívják tanítani mindenfelé a világban, de elutasítja a felkéréseket, nem szívesen hagyja magára a boltját. Évente azonban 10 napra megnyitja  a műhelyét tanítványok számára, ahol megmutatja  a csokoládékészítés alaplépéseit. (ez a jövőre nézve nem egy rossz hír...:)

1993-ban versenytársai rábeszélésére vett részt először nemzetközi versenyen, ahonnan 43 résztvevőt megelőzve aranyéremmel sétált ki. Ez volt az első alkalom hogy olasz mester hozta el a trófeát Franciaországból. Azóta folyamatosan nyeri a nemzetközi díjakat, francia, angol, spanyol, amerikai és japán csokikészítőket utasítva maga mögé, köztük az "Eurochocolate Award"-ot is megkapta, ami az Oscar díjnak felel meg a Csokoládékészítés Világába.  

Az ő nevéhez fűződnek a csokoládéporral "rozsdássá" varázsolt régi szerszámok és a csokoládéból készült kávéskanalak is.  

/Forrás: Chantal Coady: Csokoládé/

A csokoládéi és a bonbonjai lágy, selymes, kifinomult ízűek. A letisztultság, a harmónia jellemzi leginkább őket. Az ízesítések kifinomultan jelennek meg, semmi tolakodó jegyet nem tapasztaltam a kóstoláskor. A bonbonok mártásához saját készítésű mártócsokoládét használ, melyek nem tartalmaznak szójalecitint.

A kedvencem a passiógyümölcsös, mely nagyon harmonikusan mégis jól kivehetően hozta a gyümölcs és az étcsoki ízeit és a Bacio-Latte bonbon lett, melyben nagyon egyértelműen jelent meg a mogyoró tiszta íze. Egyetlen bonbon volt a válogatásban, ami nem tetszett, a kókuszos praliné, túl édesnek és jelentéktelennek éreztem. Persze, lehet hogy csak a többihez képest. 

Ha Toszkánában jártok, és szeretitek a jó minőségű csokoládét, kihagyhatatlan:)) 

www.slitti.it

November - Szent András hava - Őszutó - Enyészet hava

November havában a Fény mellett előtérbe kerül az Árnyék is. A kettő egysége. Az elmúlás, elengedés nehéz témája, és a Halál, melyet a hétköznapokban sokszor tabuként kezelünk. Emlékezünk, búcsúzunk. A Természetben elenyészik mindaz, mi az Őszből még megmaradt. Ez nem a felhőtlen vidámság órája. Szeretem a Novembert, szeretem a Skorpió idő energiáit, a mélységeit, ahonnan rengeteg energiát tudunk magunkkal hozni, ha merünk alámerülni, szembenézni önmagunk Árnyékával. Érzelmi - lelki stabilitás nem is létezhet másként. A Természet is visszavonul, megpihen, erőt gyűjt, átalakul ... hogy aztán majd újjászülethessen.

 

 "Az ifjúság álmodik, és nem tud semmi biztosat az évszakokról. Számára a díszletek változnak csak, az élet sugárzó játékának díszletei. Az évet úgy látja, mint négyfelvonásos színjátékot. Mikor az ifjúság életérzése múlóban, érzékenyen figyelni kezdünk a külső változásra: novemberben nemcsak bőrünk érzékeny, hanem lelkünk is. Valami történik, ami nyugtalanít.

    A télbe úgy lépünk e napokban, mintha egy komor mondakör valóságosan életre kelt volna. A tél egyszerre mondakör és barlang, kissé betegség és kisség városiasság, s ugyanakkor vannak benne fókák, rozmárok, átutazó külföldi énekesek, diplomás hólapátolók, van benne kamillatea és forralt bor, s van benne fülledt és szorongó várakozás, mintha magunkra maradtunk volna a világban, egyedül sorsunkkal, mely zúzmarás és komor. Mindenekelőtt – és mindenekfölött – fázunk.
  Mint egy középkori város lakói, kiket váratlan támadás ért, lázasan, kissé fejvesztve készülünk a védekezésre: szenet rendelünk, vastag ruhákat szellőztetünk, beöltözünk a tél jelmezeibe, félünk valamitől. Nemcsak a hidegtől félünk. Álmainkban még feldereng egy kegyetlen élmény, a jégkor emléke. Gyermekkorunkban szívesen lapoztunk egy színes rajzokkal ékes könyvet, melynek ez volt a címe:A tél örömei. A képeken nagyapó, keménykalappal fején, fehéren és rózsaszínen korcsolyázott, mint egy megőrült hóember, mindenfelé szánok csilingeltek, a behavazott fák violaszín csillogással álltak az alkonyi, hideg napsütésben. Mindez elmúlt.
    Nyarak és telek megtanítottak rá, hogy a télnek nincsenek „örömei”, nincs más, igazi élet, csak az a pogány és vad öröm, mely elragad mindent, ami él, ha fény esik reá. Novemberben sértődötten kezdek élni. Kezdődnek az irodalmi felolvasások, melynek untatnak, kezdődik az a csendes és szanatóriumszerű szobaélet, mikor úgy ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjaira, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka. Már nem örülök a télnek; csak az ifjúság tud e barbár ünnepélynek örülni. Disznótorra nem járok, mert nem bírja a gyomrom, bálba nem megyek, mert kövér és magányos vagyok, korcsolyázni nem tudok, és sízés közben mindenki eltöri sípcsontjait. Marad az irodalom, a füstös kávéház, mely már délelőtt is sötét, a vastag ruhadarabok és a légcsőhurut. Mindez sovány öröm.
   A szobát befűtötték, a kályha elé állok, oly kedvetlenül, mint a rab, aki megkezdi fogházbüntetését. Öt hónapot kaptunk. Talán kibírjuk."

/Márai: November/