Augusztus - Kisasszony hava - Nyárutó - Új kenyér hava

 

Az augusztus régi neve a rómaiaknál „Sextilis” volt, mert a hatodik (sextus) hónapja volt az esztendőnek. Ez a neve maradt meg még a Julius Caesar-féle naptárreform után is. Amikor azonban Augustus császárnak Krisztus előtt 7-ben az időközben újra felszaporodott szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtania, akkor ennek a hónapnak a nevét is megváltoztatta: miután életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le, azért a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot.

/Forrás: Jeles Napok/

 

Augusztusban éri el a meleg a tetőpontját. A föld ekkor telítődik nap- és életenergiával, az embernek is fel kell töltenie magát energiával. Most amikor teljes pompájában tárul elénk a természet, keressük társaságát, a belőle sugárzó erőt.

„A növények némák ... Hangulatuk a csend. Színük nyugtató. Létükben béke él ... Dimenziójuk a mélység és a magasság. Földből és fényből élnek ... A fák, az erdők, a mezők oxigént lehelnek: ÉLETET ^___ ingyen. Mit kérnek? Kíméletet.

Nincs örömed? Menj erdőbe, keress rétet, és érezd a növények életét. Hidd el, lesz örömed. Olyan csöndes, igaz, oly szép, mint a virágok illata, mint a fák élete”

/Mácz István: Örülj velem!/ 

A Naperőből annyit vegyünk fel magunkba, hogy egész télen, egész évben sugározzon bennünk, belőlünk. A Naperők - szíverők is és most nyílik lehetőségünk arra, hogy szívünket kitárjuk, kitágítsuk. 

A „két asszony köze”, Nagy boldogasszony napjától Kisasszony napjáig varázserejű időszak. A néphagyomány szerint akkor kell gyűjteni a gyógynövényeket. Azután tároljuk a szárított gyógynövényekben - télire - a varázserőket. Ha tehetjük, menjünk ki a szabadba, tegyünk nagy sétákat, kirándulásokat, foglalkozzunk a földdel, növényekkel. Sétáljunk sokat mezítláb agyagos, homokos talajon! 

 

Táplálkozásunkon is ajánlott változtatnunk a természetes étrend jegyében. A most termő gyümölcsök, zöldségek koncentrált kozmikus energiát tartalmaznak. A gyümölcsevés, a dinnye- és szőlő-kúra ideje ez a hónap. A dinnye húsát kínálja - hús helyett. A hónap folyamán megjelenik a szőlő is.A legalább háromhetes szőlőkúra kitűnően egészíti ki a dinnyekúrát, s teljes felfrissülést eredményez. Az áfonya, a fekete szeder, az erdei szamóca, a kökény, a csipkebogyó és más vadon termő bogyós gyümölcsök nemcsak színesítik étrendünket, de ki is egészítik a kultúrnövények gyümölcseinek esetleges hiányosságait. Bőségesen vegyük étrendünkbe a szépítő, a bőrt tisztító, a májműködést serkentő uborkát, cukkinit, a fiatal tejes kukoricát! 

/Forrás: Hónapsoroló Virtus/

"Megtérnek a tengertől, a hegyek közül, az idegen, nagy városokból, ahol minden olyan különös, a reggeli teához sült szalonnát adnak, s az emberek nem veszik le kalapjukat, ha belépnek egy üzletbe, s a hölgyeknek nem csókolnak kezet: megtérnek a világból, lelkesen és hadarva adnak elő, két kézzel csomagolnak ki kagylót, melyben a tenger zúg, egy nő szemének emlékét, amint Velencében a vaporetto fedélzetén visszanézett, újfajta ruhafogast, amilyet nálunk nem ismernek. Lelkendeznek, aztán sóhajtanak, leülnek a félig kicsomagolt málhák között, kifulladtan, fáradtan, tehetetlenül. Egy pillanatig ülnek így, révedező pillantással, emlékektől csillogó szemmel, önfeledt mosollyal. Nem hallják, mikor ebédhez hívják őket. A padlón papucs hever s a Dávid-szobor apró gipszmása s egy villamosjegy Párizsból. „Igen, jövök már”, kiáltják az ebédlő felé. E pillanatban elkomolyodnak. 

De ez a komolyság, az első kanál levessel már el is múlik. Milyen szép a lakás! Persze, kitakarították, amíg ők oda voltak. Milyen szép az otthon, s Párizsban láttak egy négert, ott ült a sugárúton egy kávéház előtt, fehér nyári ruhában, girardikalapban, s arra a fűszeresre hasonlított, akinek régen, régen, harminc év előtt üzlete volt Kalocsán. Még szeptember előtt kifestik a lakást, mondják, s a kályhákat is át kell állítani. De Velencében, a dózsék palotájában, nem volt fürdőszoba; ki hinné?... Végre, igazi étel, mondják teli szájjal és csillogó szemekkel; egész úton nem kaptak egy falat rozskenyeret! De aztán eszükre jut a pillanat, mikor Hampsteadban, egy kis fennsík domborulatáról lenéztek Londonra, s egyszerre hallgattak, mert éppen este volt, s London oly nagy volt és olyan vidékies, s végképp nem értették. Aztán lefeküsznek a díványra, belélegzik az ismerős szoba változatlan illatát, még akarnak mondani valamit, Elíz csomagolja ki a pipereszereket is, mert félős, hogy kiömlött a kölnivíz. Firenzében rossz volt az ágy, még akarnak valamit. De akkor már alszanak.

Alusznak és álmodnak, s a világ csodálatosan keveredik álmukban az otthon illatával. Közben csendesen elered az eső. Mikor felébrednek, fél öt felé, már csapzott, sárgás lombozatú fák állanak az ablak előtt, s a háztetők fölött köd száll. Most megnézik a postát, s csodálkoznak, mily sok közük maradt a világhoz! A szobák, amíg odajártak, a világban, kihűltek. Eszükbe jut Szent István. Eszükbe jut, hogy két hét múlva beíratás, s aztán kezdődik az a különös, szívós, ernyedetlen, megszokott és mégis nyugtalanító feszültség, ami az otthoni élet, az otthoni munka és az otthoni pihenés. Rómában persze könnyebb, gondolják. S lemennek a kávéházba, amely így augusztus vége felé már egészen őszies; a biliárdozók hangosabbak, a lámpákat hat felé gyújtják, s elmenőben észreveszik, hogy a temetésrendező kirakata tele van egészen új, érdekes gyászjelentésekkel. E jelentéseket hazamenet figyelmesen elolvassák. 

Aztán elkövetkezik az éjszaka, s álmuk már tisztább, nyugodtabb. Néha még hallják egy londoni gépkocsi tülkének sivítását vagy a hangot, amint egy fiatal leány fölnevetett a tengerparton. Miért nevetett? – kérdik szórakozottan, némán. Az ismerős utcákon már közönyösen járnak, engedelmesen és várakozás nélkül. Az augusztus még fénylik egy pillanatra, s e fényben megvillan a világ emléke. Milyen is a világ? Van benne tenger és goromba, idegen pincérek s nagy festők képei, s valami, amit nem lehet tökéletesen megérteni."

/Márai: Augusztus/