Szeptember - Szent Mihály hava - Földanya hava

Újra itthon... Lélekben még csak részlegesen... Élménybeszámoló a napokban jön...

Most a Szeptemberről...

de a kedvenc képemet azért felteszem a poszt végére :)

Az év negyedik negyedének hónapjaira már nem jutott római híresség, ezért a kilencedik, de a régi naptár szerint csak a hetedik (septem = hét) hónap a mai napig megmaradt „Septemberis Mensis”-nek. A Nap a hónap végén elköszön a kalászos Szűztől, és átlép a Mérleg csillagképbe. Ekkor van az őszi napéjegyenlőség. Innentől rövidebbek a nappalok mint az éjszakák, kezdődik a téli időszámítás.

Az őszelő kellemesen meleg napokkal és lassan hűvösödő éjszakákkal köszönt be. A szeptemberi napok bágyadt ragyogásában fehér fonalak – apró pókok – lebegnek a tarlók felett. A köznyelv ezeket „ökörnyál”-nak nevezi. Kezdődnek az őszi mélyszántások, a búza, az őszi árpa vetésének előkészítésére. Erdeink lassan őszi színekbe fordulnak. Az állatvilágot valamilyen titokzatos nyugtalanság keríti hatalmába, megindul a madárvonulás.Szeptember a betakarítások hónapja.

Lélektanilag a mérlegkészítés ideje: Mit értem el, mit érleltem meg ebben az évben? Mi az amit szeretnék elengedni?

/Forrás: Hónapsoroló Virtus/

"Az ökörnyállal kezdődik, a mustszagú erjedéssel, a dáliákkal, a színházi bemutatókkal és a japán-kínai háborúval; évszakok, egy idő óta, általában háborúkkal kezdődnek. Az égre nézünk, a sűrű, szirupszínű égre, hallgatjuk a berúgott darazsak dongását, a távoli bombák robbanását. E bombák messze robbannak, Spanyolországban és Kínában. A természet az enyészet felé tart; de az ember sem tétlen.

Bombával és ökörnyállal kezdődik, s a végén, szeptember végén, természetesen egy verssel ér véget, melyben minden rögzítve van, amit e pillanatról mondani lehet. Ez a vers külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. Tartalma szegényes. Mindössze arról szól, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s a huszonnégy éves költő neszeli az öregséget, az elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezenfelül még a világmindenség is benne van, s minden, amit az ember élettel és halállal kapcsolatban érez.

Ezt a verset mondogatom, s kutyámmal járok, mint egy orosz író, az édes, mustszagú és enyhén mustárgáz illatú őszben. A présházakban töltik a hordókat, és a gyárakban töltik a bombákat, messze valahol, szerte az őszülő világon.

A vers olyan erővel kezd szólani, szeptember végén, mintha megszólalt volna valahol egy láthatatlan zenekar. Hozzám tartozik, mint egy személyes élmény emléke. Minden szavát külön szeretem: azt is, hogy kerti virág-ot írt őszi virág-ok helyett, azt, hogy takarta helyett takará-t írt a költő, szenvelgő és régies fordulattal. Dallama, a versnek az a másik, a szavak értelmétől csaknem független tartalma, oly rejtélyesen rögzített, mintha kottába írták volna. Szeptember végén egyszerre zengeni kezd a vers, száz esztendő távolságán át, s felkavarja az időben és a mulandóságban egy szerelem és egyfajta nemesen kacér, megdöbbentően őszinte és frivol halálfélelem emlékét. Ezzel a verssel szívemben, kampós bottal karomon, kimegyek kutyámmal az őszbe. A délután meleg még. A természet szőlőcukorral táplálja gyengülő érlökését. A szökőkút tava pislog, mint egy öreg ember enyves szeme, ravaszul és alamuszian.

Az ősz a Hűvösvölgyben kezdődik, valamivel a Vámház mögött, s a Nagykovácsi rétet megkerülve elhalad a Szép Juhászné mellett; így tart a város felé. Mire az Olasz fasorba beér, már egészen városias, lódenkabátos. Délután négy és öt között kezdődik, mikor a Veronikánál még cigányzene szól, s a hűvösvölgyi cukrászdában szegény, nyugdíjas, beteg és rosszkedvű milliomosok szacharint tesznek kávéjukba. Valahol zene játszik, egészen régi és fellengzős operarészleteket, például az Undine nyitányát. A kerti utak mentén a kőangyalok hajfürtjeit vérpiros szőlőlevél ékíti. Mindez kissé édeskés, csiricsáré és túltömött, olyan, mint egy olasz opera búcsújelenete. Elmegyek a Veronika előtt, s biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom."

/Márai: Szeptember/ 

A kedvenc fotóm...:))