Az Első Év...

Hát elérkezett ez is. A blog első születésnapja. Mikor írni kezdtem nem láttam előre mit hoz majd, hová vezet, egyszerűen csak feszített a megosztás vágya és szükségem volt egy keretre mely szervezi a csokoládéval és fotózással kapcsolatos vágyaimat és ezek megvalósulását.

Mikor kinyitok egy ajtót és elindulok egy új Úton még nem tudom merre vezet, mit hoz, örömmel járom-e vagy nehézkesen. Vajon enyém lesz-e az az Út vagy hamar más irányba kanyarodok majd róla...

Az elmúlt egy Év sok örömöt, újdonságot, tanulást hozott. Engedjetek meg nekem egy kis visszatekintést:

Jó ideje készítettem már bonbonokat a blog indulása előtti évben, többnyire szilikon formákban. Aztán a blog indulása után hamarosan megismerkedtem a Goodwill Kft-vel, a polikarbonát formákkal, amikbe villámgyorsan bele is szerettem. A szerelem ragályos volt, sokmindenkit megfertőzött, futótűzként terjedt el a blogokon, akárcsak a kakaóvajas temperálás, melyre ugyancsak a Goodwill jóvoltából bukkantam rá. Köszönet mindkettőért nekik! 

Aztán megismerkedtem Zimmermann Lászlóval a Food-Pack Kft segítőkész tulajdonosával és két közös játékot is indítottunk a blogon Tavasz és Nyár témában. Nagyon sokan hoztatok nagyon kreatív ötleteket, aminek akkor is, most is nagyon tudok örülni.

Áprilisban a Mini Bárban egy kedves, jó hangulatú Pálinka-csoki estet tartottunk, melyen egy 5 tételből álló párost kóstolhattak végig a kedves vállalkozó szelleműek. Nekem óriási kihívás volt hazánk legjobb pálinkaházaival együtt szerepelni, rendesen végig is izgultam az egész estét...:)

Valamikor nyáron megkeresett Nemisbéka és ezzel az őszi Segítsüti-Csapat tagja lettem. Nagyon megtisztelő felkérés volt, nagyon drukkoltam, hogy a bonbonok sok adományt hozzanak majd a Szemem Fénye Alapítványnak. Ez Macskafőz, a BIGPRINT Hungary és egy Anonim felajánló jóvoltából sikerült is, nagy-nagy köszönet nekik itt is, most is!!! (Az átadások decemberben megtörténtek, mivel a fotókat nem én készítettem, még várom őket, a beszámolók is csúsznak...)

Októberben egy szép napsütéses szombaton bonbonműhellyé alakult a konyhánk, Petra és Kata jöttek vendégségbe, akikkel együtt hódoltunk a Csokoládé iránti azóta is töretlen szenvedélyünknek. 

Novemberben megkeresett Szepyke és megtisztelő felkérésére a Karácsonyi Kifőztükben vendégszerepeltünk.

Decemberben egy számomra nagyon kedves Bloggerina elfogadta a meghívásomat, így remek ötleteket olvashattatok arról, hogyan készítsetek bonbonos dobozokat otthon. 

Decemberben már tudtam a jó hírt, amitől aztán hónapok óta fülig ér a szám. Biztos ismeritek az érzést, mikor kaptok valami szép és nagy ajándékot az Élettől. Lehet hogy mások értetlenkedve néznek, nem értik a dolog lényegét, nem érzik a súlyát, de Ti biztosan tudjátok, most egy kicsi Csoda történt Veletek. Egy Áldás, Ajándék, ami miatt a Hála melegséges érzése járja át a szívemet. Számomra ez biztosan az. Az Élet egyik nagy Ajándéka. Tanuló lettem a Rózsavölgyi Csokoládéműhelyben. Aki tudja mit jelent ez, biztos érti ezt. Ők az egyetlen igazi csokoládékészítők itthon. Venezuelából vásárolják a kakaóbabot és saját csokoládét állítanak elő. A táblás csokoládéikat, bonbonjaikat is többnyire ebből készítik. Évek óta rendszeresen hoznak el díjakat a Nemzetközi Csokoládé Akadémia versenyeiről, valamint egyetlen magyar készítőként szerepelnek a Chocolate Unwrapped című kiadványban. Ha igazán minőségi csokoládét akartok kóstolni, feltétlenül érdemes felkeresni a kis üzletet a Királyi Pál utcában. (Egyébként nagyon durva élmény, mikor azt hiszed tudsz már dolgokat és rájössz, hogy dehogy...:)

A másik jövőbe mutató újdonság, hogy Tóth Krisztián somelier-vel közös alkotásra készülünk, új, különböző témákra komponált és borral harmonizáló bonbonok készülnek a fejemben, melyeket reményeink szerint hamarosan meg is kóstolhattok, egy szép és kedves helyen, ha nyitottak vagytok erre.

...

És végül de véletlenül sem utolsósorban az elmúlt év nagy ajándéka hogy megismerhettem sok-sok nagyon kedves, érdekes, értékes embert a blog által virtuálisan vagy személyesen...

a teljesség igénye nélkül Susu, Praliné Zsuzsi, Gesztenye, Fevi, Levendulalány, Petra, Katuci, Pixie, örülök hogy "találkozhattunk"...:))

Nektek, akik olvastok, kommenteltek vagy csak láthatatlanul követitek a blog útját, fejlődését és botladozásait köszönet érte. Köszönöm a kedves szavakat, észrevételeket, maileket. Bocsánat, hogy szórványosan reagálok csak, vagy meglehetősen lassan, ebben még bőven van fejlődni valóm, ígérem teszek érte a jövőben!

És végül köszönöm a családomnak a sok megértő türelmet, hogy elnézitek nekem, mikor csokiban úszik a konyha, vagy a gép előtt ülök a közös idő helyett. Köszönöm kedves barátaimnak és barátnőimnek a biztató szavakat és főleg Neked Karsus, hogy anno régen meghívtál úgy a rendezvényedre, hogy még csak nem is kóstoltad előtte amit csinálok. Szóval köszönöm hogy hittél bennem:)

A szülinapra tervezett extra levendulás bonbon megvalósítását betegség miatt sajnos el kellett halasztanom, remélem már nem sokáig. Helyette ezt a villámgyors mentalikőrös bonbont hoztam.

Hozzávalók:

készen kapható csokikorpusz 12 db (Ázsia Bt Boltja Fővám tér), 100 g fehércsoki, 0,5 dl mentalikőr, 0,4 dl tejszín, csokiforgács

A tejszínt a mentalikőr felével forrpontig melegítem, majd a felolvasztott és 40 fokig visszahűtött fehércsokira öntöm. Alaposan összekeverem, majd hozzáadom a maradék mentalikőrt. Kihűtöm és a csokikorpuszokba adagolom. Csokiforgáccsal díszítem.