A római naptárban a hónap eredetileg a Quintilis, „Ötödik” nevet viselte, mivel az egykori márciusi évkezdéstől számítva az ötödik hónap volt. I.e. 44-ben Marcus Antonius hízelgő javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesarról, aki e hónap 12. napján született.
Július az aratás hónapja. Sok vallásos szertartás, hiedelmek és szokások kísérték a kenyérgabona betakarítását, igyekezvén biztosítani annak sikerességét. Ahogy a természetben ez az időszak az érésé, a saját életünkben is ezt az aspektust érdemes mostanság megvalósítani. Azok az erők, melyek a növények rügyezését, a fiatal hajtásokat, a növekedést hozták létre, most befelé fordulnak, és az érést segítik elő. Számunkra is a megállás a feladat. Csillapítani az utóbbi hetek lendületét, és hagyni, hogy telítetten és nyugodtan érjen bennünk minden, amit ezidáig elindítottunk... :)
/Forrás: Hónapsoroló Virtus, Jeles Napok Kalendárium/
Márai helyett most egy kedves kis vers:
"Dugtam rosszkedvemet
csípős hangyabolyba.
Raktam jobbik kedvem
egy nagy garabolyba.
Garabolyt fölvettem,
föl a háztetőre,
jobbik kedvem fogytán
markolok belőle."
/Sebők Éva: Mosoly-csalogató/
Már vártam ezt a bejegyzést, jól összegyűjtöttem a jókedvemet, de a háztető helyett csak a spájzpolcra tudom tenni :-)).
VálaszTörlésKatuci!
VálaszTörlésRemélem hatalmas az a polc:)))
De jó, h nem csak magamnak írom:)
Hát, a lekvárok mellett maradt még egy pici hely. :-)
VálaszTörlés