2011. szeptember 4., vasárnap

Toszkána - élmények 2. rész

 Lucca gyönyörű kisváros, 93.000 lakossal. Vörös téglafal veszi körül, (ahogy több toszkán várost is), ami kizárja a forgalmat és korunk modern építkezési szokásait. Sajátos hangulatot ad ez a városnak, időtlenség árad az ódon falakból. Engem egészen elbűvöl több-száz éves épületeivel, katedrálisával, kis templomaival, tereivel. Leginkább csak sétálgatnék a szűk utcákon, nézném a színes házakat a csukott zsalugáteres apró ablakaikkal. Kávé egyik téren, focaccia óriás olajbogyókkal a San Frediano lépcsőin. A zöld gyümölcsös ízű, a fekete intenzív, karakteres, kissé füstös. A fagyi itt felejthetőbb. Veszek egy könyvet. Likőrkészítés, nagyon ígéretesnek tűnik. És szép csészéket, bonbonos-tálkát, olívás üveget egy helyes üzletben. Ugyanitt nagyon szép tortatálat és süteményestálakat is találtam, de lemondok róluk, mert kicsi szerecsent nem adnak hozzá, aki cipelné. 3 éve a cipő és táskaüzleteket látogattam, vettem is néhány gyönyörű darabot. Most könyveket, gasztroújságokat és cserepeket hoztam haza. Hmmm... azért ezen elmélázok kicsit. 
Lucca mesés. Látok egy irodát, ingatlanokat adnak bérbe. Hazaérve egyik első dolgom lesz megnézni a kínálatukat. Már itt elkezdem szövögetni a terveket... Közben ismét kávé. Nézem a biciklin közlekedő helybelieket. Szieszta idő van. Vajon milyen lehet itt élni? Vagy eltölteni itt 2-3 hónapot, évet? Catinarinál tanulni? Vagy kitanulni a toszkán gasztronómiát? 


 Szieszta idő...




 San Frediano

 Akkor most mozog vagy nem mozog...??

 Aaa, így már én is bátrabb vagyok...:)


Versilia, a toszkán Riviéra. Legnagyobb városa Viareggio. Elegáns szállodák, éttermek, bárok, üzletek. A strandot, ahol lejöttünk a partra, egy kínai család üzemelteti. Ezen meglepődöm. Akkor még nem tudom hogy Pratoban ennél jóval nagyobb meglepetések érnek majd, de erről később. Kiépített strandszakaszok, 25- 30 eurós belépők amiért napágyakat és ernyőt adnak. Nimród első találkozása a tengerrel. Imádja:)
A strandon szemtanúi vagyunk egy igazi Baywatch-os jelenetnek, sikolyok, mentőhajó vízre, parti őr beúszik, pillanatok alatt ott vannak, az egész partszakasz megdermed, figyel. Szerencsére csak vaklárma. Néger fiúk egész nap fel-le sétálnak a 40 fokban, táskákat, szemüvegeket, kendőket árulnak.   
A kikötőben kicsi halászhajók. Miután kikötnek, kis pultokon árulják a friss halakat, rákokat, polipokat. 
Elvileg terveztünk itt még 1 napot, de elvetjük, a víz nagyon koszos, Viareggiora pedig ez az egy nap bőven elég. 








 A játék még holnap délig folytatódik. Lásd itt!

7 megjegyzés:

  1. Köszönet a beszámolódért! Annál a résznél meg, hogy ruha- és táskagyűjtés helyett edénykéket, gasztroújságokat meg ilyeneket gyűjtesz be újabban, erősen bólogattam :D

    VálaszTörlés
  2. Én is erősen bólogattam, de nálam ez leginkább úgy igaz, hogy most már a táskák és cipők és ruhák mellett, a gasztro újságok is érdekelnek!
    A többi meg már csak természetes, csodás képek, remek , izgi beszámoló, már csak azt sajnálom, hogy ezt személyesen nem én élhettem át.

    VálaszTörlés
  3. Tüneményes a kisfiad!A beszámoló most is nagyon tetszett. A fotók ismét csodaszépek

    VálaszTörlés
  4. Mi is arra jártunk a nyáron, tényleg gyönyörű. Egyébként e fekete fiúk amikor elkezdett esni az eső, azonnal esernyőt kezdtek árulni :-)

    VálaszTörlés
  5. Érdekes, én is pont erre gondoltam! mármint, a háztartási kütyük és újságok vásárlása, mert többnyire én is ezekre bukok ilyenkor(is)! Édi a kisfiad!

    VálaszTörlés
  6. Vianne, képzeld, mi Lucca közelében szálltunk meg nyáron, egy pici hegyi faluban, és jövet-menet mindig átmentünk Luccán, és persze sokszor meg is álltunk... annyira ismerősek a képek, és most olyan, de olyan szívet tépő honvágyam van Toszkána után!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...