Pratoban ezt az egyetlen képet készítettem. Siralmas volt. Szellemváros. Összesen talán 10 emberrel találkoztunk, a 10-ből 8 kínai volt. Később a szálloda vezetőjétől megtudjuk, hogy Pratoban él a legnagyobb számú kínai kisebbség (30 ezer fő a 200 ezres városban). Valamint azt is, hogy Prato 20 éve Olaszország egyik leggazdagabb városa volt. Ennek már csak a nyomait látni. Az egész város úgy néz ki, mintha elhagyták volna. Állítólag a város egyes részein már nincsenek is olasz feliratok, a bankok, üzletek, éttermek tábláin kizárólag kínai feliratok állnak. Megdöbbentő. Átható dögszag terjeng a városban, lepusztult. Látszik még, hogy egykor szebb napokat élhetett meg, de az egészre rárakódott a kosz, a bűz, az igénytelenség és elhanyagoltság. Egy gyors kávé és elhagyjuk Pratót. Fellélegzünk.
Hazafelé vesszük az irányt, hogy megnézzük Serrevalle kicsi faluját, amit Pratoba menet fedeztünk fel. Az útikönyv sajnos semmit nem ír róla.
Gyönyörű kicsi falucska a hegytetőn, tiszta, pici, kanyargós utcákkal. Mindenki alszik, sziesztázik, mégis élő a falucska energiája, tele zölddel, gyümölcsfákkal. A kilátó mellett találunk egy fügefát, mézédes a gyümölcse. Otelló szőlő, szeder, mogyoró, rengeteg szőlő, olajfaligetek. Egy bácsi, aki épp az olajfáit gondozza. Rengeteg piovecchio. Jó itt. Éttermet sajnos nem találunk.
Sokat bolyongunk, autózunk kicsi földutakon, végül találunk egy igazán remek éttermet. Antico Rio. Rusztikus kialakítás, gyönyörű terasszal. Könyvespolc szakácskönyvekkel, kemence. Az ételválaszték ma este sajnos szűkös, paella-nap van. Egy padlizsános, paradicsomos, mozzarellás, kis cserépedényben összesütött ételt választok és tiramisut. Az első nagyon finom, az utóbbi életem legrosszabb tiramisuja.
Másnap Vinci. Leonardo da Vinci szülőhelye. Csodás fagyizóval kezdjük az ittlétet, mert Nimródnak már 1 órával ezelőtt beígértük. Én Torta della Nonnát és Baci-t kérek, mindkettő nagyon finom. A legemlékezetesebb azonban Montecatini Terme egyik fagyizója, a La Bottega de la Gelato. Vinci szintén nagyon bájos város. A múzeumnak is helyet adó várszerű építményből fantasztikus kilátás nyílik a környékre. Itt találom meg a már említett kicsi templomot is, ami mély benyomást tesz rám tiszta energiáival.
A szálloda, amiben laktunk. Egy 400 éves villa egy 4 hektáros ősfás parkban. A szálloda vezetőjének felesége magyar származású, több magyar pincér is dolgozik náluk. Kedvesek, jó fejek, segítőkészek.
És végül Nimród első hódítása:) Alix egy kedves francia kislány, akivel a szálloda éttermében szúrták ki egymást, utolsó reggel Alix már velünk reggelizett:) Hát nem cukik???
A játék megfejtése: a képen mandulafenyőt láthattatok, termése a fenyőmag. A pesto-n, salátákon stb. kívül sokféle sütibe is használják, legjellemzőbb a Torta della Nonna. A nyertes pedig: Katuci! Gratulálok:))
Az utolsó kép a kedvenc :))))
VálaszTörlésAz igazi férfi, már ilyenkor igazi férfi...;D
VálaszTörlésÉdes kis nőcsábász... :-)
VálaszTörlésSosem értettem, hogyan tudnak elnéptelenedni csudaszép helyek (jó, jó, megszűnik a megélhetési forrás stb.), de sajnos már értem, ki akarna olyan helyen élni, ahol igénytelenek az emberek, kosz és bűz van? Csak kár érte...
Milyen jó lehet olyan helyen élni, ahol olajfa ligetek, narancsosok, citromligetek, fügefák, szőlőskertek vesznek körül. Régi házban, minden jóval teli kert... Sebaj, jön a felmelegedés, egyszer nekünk is lesz! :-)
De örülök, hogy nyertem! :-))) Nagyon köszönöm!!
Gratula, Katuci! :))) Főzzél majd vele sok fincsit! :)
VálaszTörlésNem értem, miért engedik oda a kínaiakat. Lesújtó, amit írsz Pratoról. Szerintem azért van a kosz és bűz, mert ők vannak ott, és igénytelenek. Bár Nápolyban is küzdenek ezzel a problémával... a fene tudja, mi volt előbb.
Nimród végre talált egy csajt, aki hasonló, mint ő. Édes a képeken. :)
Nagyon szép hangulatos helyen voltatok, az előző bejegyzéseidet majd utólag fogom elolvasni! A kisfiad a meghódított kislánnyal nagyon aranyosak!
VálaszTörlésSzerintem pont 1 időben voltunk a Montecatini Terme-ben a szállodában :) Nagyon szép Toscana, mi is imádjuk!
VálaszTörlés