Orgona-mousse

Tudom, hogy sokan bizalmatlanok a virágokkal. Tény, hogy nem klasszikus kombináció az étel-ital-virág páros. De gondoljunk csak bele, mennyire finom pl. a bodzaszörp, vagy a rántott bodzavirág, a cukkinivirág, az akác, stb... Ezeket már elfogadtuk, megszoktuk, megszerettük. De sokan vannak még, akik érdekes meglepetést tartogathatnak, ha nyitottak vagyunk rájuk... 

Másrészt megtaláltam végre a szilikonformáim újrahasznosítási lehetőségeit. A bonbonozáshoz kizárólag polikarbonát formákat használok már jó ideje, a szilikonokat csak ide-oda dobáltam a szekrényben. Most azonban újra eljött az idejük. Jeges finomságok formájában.  

A kandírozott orgona Erinacea segítségével érkezett Bécsből, az esszenciát itthon rendeltem egy webshopban. 

És egy jó hír a színeket kedvelőknek: kapható természetes alapanyagú ételfesték a Culinarisban!!!

Hozzávalók:

6 db marshmallow cukor (pillecukor), 0,5 dl tejszín, 10 dkg fehércsokoládé, 2 dl tejszín, orgona-esszencia vagy orgonaszörp, lila ételfesték

 A 0,5 dl tejszínt felforralom és beledobom a marshmallow darabokat és az apróra tördelt csokoládét. Homogén állagúra keverem. A 2 dl tejszínt felverem keményre, óvatosan hozzákeverem a csokis részhez, hozzáadok pár cseppet az esszenciából vagy 1 evőkanálnyit a szörpből és egy nagyon-nagyon kicsit a lila ételfestékből. A formába töltöm és 5-6 órára fagyasztóba teszem. 

Levendulás bonbon - VKF 41.

 

A sejtjeimben már érzem. Megérkezett. A mai nap több szempontból is fontos számomra. A Tavaszi Napforduló miatt. Amiatt is hogy innen indul az új évem. Várakozás, nyitottság, vágyakozás, kíváncsiság. Vajon mit hoz?  

Virágillat, Tavasz, Színek, Formák. Most a virágok körül forgok. Így született meg újra a blog címadó bonbonja is. Sokfélén kattogok még: jázmin, ibolya, narancsvirág, orgona.

A levendula iránt nehéz közömbösnek maradni. Vagy szeretjük vagy nem. Van aki szerint inkább a fürdőszobában, mint a konyhában a helye.

Szeretem a határokat feszegetni, új ízekkel játszani. Nálam jött, látott és meggyőzött. A szerelem régóta tart és lankadatlan. Ezúttal 70%-os ecuadori étcsokoládéval készült kívül-belül. Ami egyértelműen és megunhatatlanul a kedvenc csokoládém.

Az alaprecept Ana-é, amit testreszabtam.

Hozzávalók (21 darab):
200 g temperált ecuadori étcsokoládé, 125 g ecuadori étcsokoládé, 1 dl tejszín, 1 ek levendula, levendulaméz

A tejszínt a levendulával felforralom, majd leveszem a tűzről és hagyom kihűlni. Mikor kihűlt, jól záródó dobozba öntöm a tejszínt a levendulával együtt és egy éjszakára hűtőbe teszem. Másnap leszűröm, újra felforralom és a (feldarabolt) csokira öntöm. Alaposan elkeverem és hozzáadok 1-2 kávéskanállal a levendulamézből. Hűtő.

A temperált étcsokit a (hajszárítóval) felmelegített formába öntöm, kiütögetem a légbuborékokat, 2-3 percet várok és visszaöntöm a csokit a tálba. A felesleget habkártyával lehúzom és lefelé fordítom a formát, hogy a csoki egyenletesen szétterüljön a mélyedésekben. 5 perc után hűtőbe teszem negyed órára.

A ganachet habzsákba teszem és megtöltöm vele a bonbonhüvelyeket, helyet hagyva a lezárásnak. Újra hűtő negyed órára.

A megmaradt étcsokit újratemperálom és lezárom vele a bonbonokat. Hűtő 1-2 órára, majd puha felületre (pl. konyharuha) fordítom a formát és kipotyognak a bonbonjaink.

Bár a határidővel egy nappal elcsúsztam, de talán még beleférek Mézigörl által kiírt VKF 41. fordulójába ezzel a bonbonnal.