Az Első Év...

Hát elérkezett ez is. A blog első születésnapja. Mikor írni kezdtem nem láttam előre mit hoz majd, hová vezet, egyszerűen csak feszített a megosztás vágya és szükségem volt egy keretre mely szervezi a csokoládéval és fotózással kapcsolatos vágyaimat és ezek megvalósulását.

Mikor kinyitok egy ajtót és elindulok egy új Úton még nem tudom merre vezet, mit hoz, örömmel járom-e vagy nehézkesen. Vajon enyém lesz-e az az Út vagy hamar más irányba kanyarodok majd róla...

Az elmúlt egy Év sok örömöt, újdonságot, tanulást hozott. Engedjetek meg nekem egy kis visszatekintést:

Jó ideje készítettem már bonbonokat a blog indulása előtti évben, többnyire szilikon formákban. Aztán a blog indulása után hamarosan megismerkedtem a Goodwill Kft-vel, a polikarbonát formákkal, amikbe villámgyorsan bele is szerettem. A szerelem ragályos volt, sokmindenkit megfertőzött, futótűzként terjedt el a blogokon, akárcsak a kakaóvajas temperálás, melyre ugyancsak a Goodwill jóvoltából bukkantam rá. Köszönet mindkettőért nekik! 

Aztán megismerkedtem Zimmermann Lászlóval a Food-Pack Kft segítőkész tulajdonosával és két közös játékot is indítottunk a blogon Tavasz és Nyár témában. Nagyon sokan hoztatok nagyon kreatív ötleteket, aminek akkor is, most is nagyon tudok örülni.

Áprilisban a Mini Bárban egy kedves, jó hangulatú Pálinka-csoki estet tartottunk, melyen egy 5 tételből álló párost kóstolhattak végig a kedves vállalkozó szelleműek. Nekem óriási kihívás volt hazánk legjobb pálinkaházaival együtt szerepelni, rendesen végig is izgultam az egész estét...:)

Valamikor nyáron megkeresett Nemisbéka és ezzel az őszi Segítsüti-Csapat tagja lettem. Nagyon megtisztelő felkérés volt, nagyon drukkoltam, hogy a bonbonok sok adományt hozzanak majd a Szemem Fénye Alapítványnak. Ez Macskafőz, a BIGPRINT Hungary és egy Anonim felajánló jóvoltából sikerült is, nagy-nagy köszönet nekik itt is, most is!!! (Az átadások decemberben megtörténtek, mivel a fotókat nem én készítettem, még várom őket, a beszámolók is csúsznak...)

Októberben egy szép napsütéses szombaton bonbonműhellyé alakult a konyhánk, Petra és Kata jöttek vendégségbe, akikkel együtt hódoltunk a Csokoládé iránti azóta is töretlen szenvedélyünknek. 

Novemberben megkeresett Szepyke és megtisztelő felkérésére a Karácsonyi Kifőztükben vendégszerepeltünk.

Decemberben egy számomra nagyon kedves Bloggerina elfogadta a meghívásomat, így remek ötleteket olvashattatok arról, hogyan készítsetek bonbonos dobozokat otthon. 

Decemberben már tudtam a jó hírt, amitől aztán hónapok óta fülig ér a szám. Biztos ismeritek az érzést, mikor kaptok valami szép és nagy ajándékot az Élettől. Lehet hogy mások értetlenkedve néznek, nem értik a dolog lényegét, nem érzik a súlyát, de Ti biztosan tudjátok, most egy kicsi Csoda történt Veletek. Egy Áldás, Ajándék, ami miatt a Hála melegséges érzése járja át a szívemet. Számomra ez biztosan az. Az Élet egyik nagy Ajándéka. Tanuló lettem a Rózsavölgyi Csokoládéműhelyben. Aki tudja mit jelent ez, biztos érti ezt. Ők az egyetlen igazi csokoládékészítők itthon. Venezuelából vásárolják a kakaóbabot és saját csokoládét állítanak elő. A táblás csokoládéikat, bonbonjaikat is többnyire ebből készítik. Évek óta rendszeresen hoznak el díjakat a Nemzetközi Csokoládé Akadémia versenyeiről, valamint egyetlen magyar készítőként szerepelnek a Chocolate Unwrapped című kiadványban. Ha igazán minőségi csokoládét akartok kóstolni, feltétlenül érdemes felkeresni a kis üzletet a Királyi Pál utcában. (Egyébként nagyon durva élmény, mikor azt hiszed tudsz már dolgokat és rájössz, hogy dehogy...:)

A másik jövőbe mutató újdonság, hogy Tóth Krisztián somelier-vel közös alkotásra készülünk, új, különböző témákra komponált és borral harmonizáló bonbonok készülnek a fejemben, melyeket reményeink szerint hamarosan meg is kóstolhattok, egy szép és kedves helyen, ha nyitottak vagytok erre.

...

És végül de véletlenül sem utolsósorban az elmúlt év nagy ajándéka hogy megismerhettem sok-sok nagyon kedves, érdekes, értékes embert a blog által virtuálisan vagy személyesen...

a teljesség igénye nélkül Susu, Praliné Zsuzsi, Gesztenye, Fevi, Levendulalány, Petra, Katuci, Pixie, örülök hogy "találkozhattunk"...:))

Nektek, akik olvastok, kommenteltek vagy csak láthatatlanul követitek a blog útját, fejlődését és botladozásait köszönet érte. Köszönöm a kedves szavakat, észrevételeket, maileket. Bocsánat, hogy szórványosan reagálok csak, vagy meglehetősen lassan, ebben még bőven van fejlődni valóm, ígérem teszek érte a jövőben!

És végül köszönöm a családomnak a sok megértő türelmet, hogy elnézitek nekem, mikor csokiban úszik a konyha, vagy a gép előtt ülök a közös idő helyett. Köszönöm kedves barátaimnak és barátnőimnek a biztató szavakat és főleg Neked Karsus, hogy anno régen meghívtál úgy a rendezvényedre, hogy még csak nem is kóstoltad előtte amit csinálok. Szóval köszönöm hogy hittél bennem:)

A szülinapra tervezett extra levendulás bonbon megvalósítását betegség miatt sajnos el kellett halasztanom, remélem már nem sokáig. Helyette ezt a villámgyors mentalikőrös bonbont hoztam.

Hozzávalók:

készen kapható csokikorpusz 12 db (Ázsia Bt Boltja Fővám tér), 100 g fehércsoki, 0,5 dl mentalikőr, 0,4 dl tejszín, csokiforgács

A tejszínt a mentalikőr felével forrpontig melegítem, majd a felolvasztott és 40 fokig visszahűtött fehércsokira öntöm. Alaposan összekeverem, majd hozzáadom a maradék mentalikőrt. Kihűtöm és a csokikorpuszokba adagolom. Csokiforgáccsal díszítem. 

Bourbon Vanília és Audrey Hepburn

 

Minden nő életének vannak fejezeti, korszakai, melyekben más és más minőség kerül előtérbe. Ahogy haladunk előre az életünkben más feladatokkal, más energiákkal azonosulunk.Engem mostanában leginkább Audrey Hepburn finom, letisztult eleganciája és harmóniája szólít meg. Olyan nő volt, aki méltóságával, kisugárzásával, belső erővel és tartással párosuló kifinomult nőiességével még sok generáció számára mutathat hiteles mintát. Audrey ezt jelenti számomra. Ma 19 éve hogy 63 évesen egy tartalmas életet hagyva maga mögött távozott közülünk.  

"Egy nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik." 

/Audrey Hepburn/

 

Ehhez a minőséghez szerettem volna bonbont készíteni múlt hétvégén, így született meg ez a Bourbon vaníliás darab, ami végtelenül egyszerű, letisztult, nincs benne semmi csavar, csak minőség és harmónia.

Hozzávalók:

200 g temperált étcsokoládé (Fortina 65%), 100 g fehércsokoládé (belga 29%), 0,5 dl tejszín, 1 rúd vanília

A tejszínt a vanília kikapart magjával és a félbevágott rúddal együtt forrpontig melegítem, majd leveszem a tűzről, lefedem és 3 órán át állni hagyom. Majd kiveszem belőle a rudat, forrpontig felmelegítem és a feldarabolt vagy pasztilla fehér csokira öntöm. Homogén állagúra keverem. Hűtő 15 percre.

A temperált étcsokit a hajszárítóval kicsit felmelegített polikarbonát formába öntöm, a légbubikat óvatosan kiütögetem, pár percig állni hagyom, majd visszaöntöm a formából a felesleges csokit a tálba és félreteszem. A formát lefelé fordítom 10 percre, hogy a csoki egyenletesen terülhessen szét a mélyedésekben, majd habkártyával lehúzom a kicsepegett felesleget és hűtőbe teszem a formát 15 percre.

 

A vaníliás ganache-t habzsákból a bonbonhüvelyekbe töltöm. Hűtő 15 percre. Újratemperálom a csokit és lezárom vele a bonbonokat. Hűtő 1 órára, majd óvatosan kifordítom a formából az elkészült kis szépségeket . Gyöngycukorral díszítem. 

"Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség igényével. Minden napnak, úgy, ahogy van. Az embereknek, úgy, ahogy vannak. (...) Nem arról van szó, hogy a mának kell élnünk - ez materialista hozzáállás lenne, hanem arról, hogy a mának kincsként kell örülnünk. Úgy látom, hogy a legtöbben felszínesen élünk, nem is gondolva arra a csodára, hogy egyáltalán élnünk adatott."

/Audrey Hepburn/

Csokoládé Virág

 

Egyszerű, nagyszerű sorozat egy újabb darabja. Pár perc alatt készíthetünk otthon nyalókát csokiból, gyümölcsléből zselésítve, vagy akár kukoricaszirupból. A forma a Desszertmesternél kapható pár száz forintért, színes gyümölcsízű csokoládékat pedig több helyen is vásárolhatunk már. Ilyen pl. a Keserédes vagy az Ázsia Bt. boltja a Fővám téren. Ma jártam épp arrafelé, az Ázsia választéka folyamatosan bővül, nagyon széles skálán mozog már a csokikínálat, lehet pl. Sao Thomé csokoládépasztillákat vagy Grenade pasztillákat is vásárolni 50g-os kiszerelésben, igaz meglehetősen drágán.

A csokivirágokhoz színes csokipasztillákra, kakaóvajra és pálcákra lesz szükségünk.

A csokoládét temperáljuk, majd a formába öntjük. Én először a közepét öntöttem ki, mikor az megszilárdult akkor öntöttem rá a színes temperált csokit a szirmokhoz. Beletesszük a pálcát és hagyjuk hogy teljesen megdermedjen, majd kipattintjuk. 

(Készítettem narancsléből is zselényalókát, hamarosan jön)

Tárkony-Grapefruit bonbon - a la Recchiuti (Vegán bonbon)

Bizarrul hangzik? Nekem annak tűnt, mikor először olvastam róla. Épp ezért keltette fel az érdeklődésemet. Nagyon is:) Az összetevőivel külön-külön nagyon jóban vagyok, de együtt kifejezetten izgalmasnak tűnik. A zseniális ötlet sajnos nem saját, ez a kombináció Michael Recchiuti San Francisco-ban élő csokoládékészítő mester egyik híressé vált különlegessége. Kukkantsatok be az online shopba, lenyűgöző választék és elegancia várja a látogatókat. Nekem egyik kedvencem az étcsokival bevont körteszeletke. Az eredeti tárkony-grapefruit bonbont sajnos még nem állt módomban kóstolni, elképzeltem hát egy saját verziót arról, hogyan lehet a tárkonyt a pink grapefruit-tal házasítani. Nem egy szokványos ízvilág, de nekem és néhány bátor tesztalanynak nagyon bejött.

 

Hozzávalók:

200 g temperált étcsokoládé (70%), 1 dl zabtej, 1 púpos tk tárkony (sajnos frisset nem kaptam, így szárított), 100g 65% Fortina étcsokoládé, 1 nagyobb pink grapefruit, 3 ek méz

A gyümölcsöt meghámozom, a hártyától is megszabadítom és a gyümölcs húsát botmixerrel pürésítem. Majd 3 ek mézzel közepes lángon összeforralom, míg besűrűsödik. Félreteszem, kihűtöm. 

A zabtejszínt a tárkonnyal forrpontig melegítem, majd leveszem a tűzről, lefedem és 3 órán át hűlni hagyom. Akkor átszűröm, a tárkonyt kidobom, a tejszínt újra forrpontig melegítem és a 100 csokoládéra öntöm (feldarabolt vagy pasztilla), homogén állagúra keverem. Kihűtöm. 

A temperált étcsokoládét az előmelegített polikarbonát formába öntöm, a légbubikat kiütögetem, pár percig állni hagyom, majd visszaöntöm a formából a felesleges csokit a tálba és félreteszem. A formát lefelé fordítom 10 percre, hogy a csoki egyenletesen terülhessen szét a mélyedésekben, majd habkártyával lehúzom a kicsepegett felesleget és hűtőbe teszem a formát 15 percre.

Először a pink grapefruitot töltöm be habzsákból a forma 1/3-áig, majd a tárkonyos ganache-sal töltöm meg, elegendő helyet hagyva a lezárásnak. Hűtő 15 percre. Újratemperálom a csokit és lezárom vele a bonbonokat. Hűtő 1 órára, majd kifordítom belőle az elkészült finomságot. Szárított, morzsolt tárkonnyal díszíthetjük. 

Chilis gránátalmazselé fehércsokiban

Ahogy korábban már említettem, a fehér felzárkózott az "aktuális kedvenceim" kategóriába. Ahogy a gránátalma is. Illetve az csak visszatért. Kislány koromban ettem először és azonnal beleszerettem, aztán vagy 20 évig nem találkoztunk de a szerelem nem múlt el.  

Átalakult bennem mostanában a bonbonkészítéshez fűződő viszonyom is. Eddig leginkább ösztönösen öntögettem, kevertem össze ízeket, összetevőket. Mostanában elkezdtem többre vágyni. Utánanézni, -olvasni a különböző ízeknek, az ízek alkotóelemeinek, hogyan lehet az egy meg egyből nem kettőt, hanem egy új minőséget létrehozni. Nagyon izgalmas. Sokat segít ebben pl. egy nagyszerű könyv, ami Karácsony előtt jelent meg. A címe: Az ízek harmóniája. Bár elsősorban az étel-bor párosításról szól, más szemmel is olvasható. 

És bár az életemben a Csokoládé, a Bonbon nagy valószínűség szerint mindig a hobby-t, a kikapcsolódást jelenti majd, - a választott hivatásomat ugyanis nem szeretném elhagyni - két új irány indult el ezen a területen a napokban. Hamarosan elárulom majd, hogy mik ezek.  

A gránátalmás csészéhez használt forma nagyon régóta várja már a lehetőséget, hétvégén végre elővettem. Nagyon jó volt dolgozni vele, rengeteg újabb ötletet szült, főleg a színek mentén. Színekhez, formákhoz, hangulatokhoz alkotni. Most ez foglalkoztat leginkább. Titkos álmom, hogy egyszer divattervező kollekciójához, divatbemutatókra vagy ékszerekhez tervezhessek csokoládét, bonbonokat. Ki tudja, talán egyszer megvalósul...:)

 Hozzávalók:

200 g temperált fehércsoki, 1 nagyobb érett gránátalma, 2 ek méz, chili, 1 csipet dzsemfix 2:1, (zselatin is jó vagy agar-agar)

A gránátalmából kiszedem a magokat, a hártyát, a héjat kidobom. A magokból 2 evőkanálnyit félreteszek, a többit szűrön átpréselem és felfogom a levet. A levét a 2 ek mézzel felteszem főzni, majd hozzáadok egy csipet dzsemfix-et és pár percig forralom. Zselépróbát végzek, vagyis egy hideg tálra cseppentek belőle, beteszem a hűtőbe 2 percre, ha megszilárdult akkor már jó a zselé (ha nem egy icipici dzsemfixet hozzáteszek még). Hagyom teljesen kihűlni, majd hűtőbe teszem 1-2 órára.

A temperált fehércsokit az előmelegített formába öntöm, kiütögetem belőle a légbubikat, aztán pár perc után visszaöntöm a felesleges csokit a tálba és félreteszem. A formát lefelé fordítom, hogy a csoki egyenletesen terülhessen szét benne, pár perc után habkártyával lehúzom a felszínéről a felesleges csokit és hűtőbe teszem 15 percre. Fogyasztás előtt a csészékbe töltöm a zselét és beleteszek 3-4 gránátalmamagot.