Gyűjtés a Szegedi Koraszülött Mentő javára

Mióta anya lettem, minden alkalommal ha szirénával száguldó gyermek vagy koraszülött mentőt látok, összeszorul a szívem, megáll az idő néhány percre, és párás szemmel rebegek hálát a Sorsomnak, hogy egészséges gyermekkel ajándékozott meg.  


Mától elindul a 2. online gyűjtés a Szegedi Koraszülött Mentő javára, melyhez idén én is csatlakoztam. A tavalyi gyűjtésben 18 blog és 2 magánszemély vett részt, melynek eredményeként 161 000 Ft érkezett az Alapítvány számlájára. Szívből remélem idén is sikeresen zárul majd a kezdeményezés. 


A gyűjtés ideje:
2012. május 28. 8 órától  - június 1. 24 óráig
Licitálni az általam felajánlott tételekre a bejegyzés után megjegyzésben lehet. A megjegyzésben kérlek add meg a neved és a felajánlott összeget. A felajánlott tételt a legmagasabb licitet adó viheti majd el. 

Felajánlásaim:

1. Bonbonválogatás 21 db (A blogon szereplő, Általad választott 3-fajta bonbonból)

 Kikiáltási ár: 3.000,- Ft

2. Bonbonkészítő kurzus (töltött bonbont és csokinyalókát készítünk közösen egyeztetett időpontban, amit aztán hazavihetsz)

Kikiáltási ár: 10.000,- Ft

Ha régóta szeretnél már megtanulni bonbont készíteni vagy személyre szabott bonbonválogatásra vágysz, itt az alkalom. Mindeközben egy jó ügyre áldozol. Szeretettel várjuk a liciteket!

A kezdeményezéshez 31 blog csatlakozott. A többiek által felajánlott tárgyak gyűjtőoldalát ITT találod!

Programajánló

Egy érdekesnek ígérkező programra invitáltak a napokban. Én ugyan részt venni nem tudok - egy nagyon kedves "kötelességnek" teszek eleget aznap: életem első Anyák Napi ünnepségén veszek részt :) - de sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Fekete Gyémántokat - kézműves borok és a hozzájuk készített kézműves bonbonok kóstolóját. 

Naora bonbon - Feketeribizli pálinka és Naora-kávémousse

Egymást érik az izgi kihívások... Épphogy végetért a Patricius Borház játéka, itt egy újabb lehetőség az alkotásra. A Nespresso és a Dolce Vita blog nagyon inspiráló közös játékot hirdetett, melyben a Nespresso új limitált kiadású Naora kávéjához várnak desszertek ötleteket. A Naora egy 5-ös intenzitású Grand Cru kávéőrlemény, mely egyedi aromajegyeit a hosszú érési periódust követő késői szüretelésnek köszönheti. Ez a meghosszabított érés édes pirosgyümölcsös és fekete áfonyás, feketeribizlis ízvilággal gazdagítja a kolumbiai Arabicat. 

1 héten át cikáztak az ötletek a fejemben, elmentem a Nespresso Andrássy úti boutique-jába is, megkóstolni a Naorát. Azt tudtam hogy magát a kávét is szeretném a bonbonba tenni, és mellette felerősíteni a gyümölcsös ízeket. Egy elég összetett, több napon át készülő bonbon lett belőle, Naora espressoból készült kávémousse-szal, kandírozott feketeribizli-pálinkába áztatott kakaóbabtörettel és feketeribizli-pálinkás szederzselével. A ganache-hoz Fortina 65%-os étcsokoládét használtam, mely önmagában is pirosgyümölcsös aromajegyeket hordoz.  

Hozzávalók (28 db):

240 g fehér csoki, pár szem liofilizált feketeribizli vagy áfonya és pár szem kandírozott orgona a díszítéshez, kakaóvaj pasztilla 10-15 db, 2 marék fekete szeder, 50 ml feketeribizli pálinka, 1 marék kakaóbabtöret, 200 g Fortina étcsokoládé, 80 ml tejszín, 5 db marshmallow cukor, 40 ml Naora espresso 

A kakaóbabtöretet 3 napra 2 cl feketeribizli pálinkába áztattam, majd leszűrtem, megszárítottam és sűrű cukorszirupban megforgattam, kiterítettem, megszárítottam. 

0,3 dl tejszínt felforraltam és felolvasztottam bennük a pillecukrokat. Kicsit hűlni hagytam, majd folyamatosan keverve hozzáadtam a 45 fokra melegített 100 g Fortina csokihoz. Mikor egyneművé vált, folyamatosan adagolva és keverve hozzáadtam a Naorából főzött espressot. Végül kemény habot vertem az 50 ml tejszínből és azt is hozzáadtam. Hűtő felhasználásig.

A szedret főzni kezdtem, mikor pépes lett, átpasszíroztam, a magokat kidobtam a levét kevés nádcukorral besűrítettem (ízlés szerint) és hozzáadtam a maradék feketeribizli pálinkát. Kihűtöm.

A kakaóvajpasztillákat felolvasztottam, felét összekevertem a porrá tört feketeribizlivel, másik felét a porrá tört kandírozott orgonával, mindkettőt temperáltam és kikentem vele a bonbonmélyedés alját. Hagytam megszilárdulni. Gránitlapon temperáltam a fehércsokit és a formákba öntöttem, majd a légbubik kiütögetése után vissza is öntöttem a csokit a tálba. Lefelé fordítva hagytam kicsöpögni a felesleget majd a felszínét spaklival lehúztam. Hűtő 15 percre.

A ganache-t habzsákba töltöttem, minden bonbonburok aljára kicsi kávémousse-t nyomtam, aztán egy mokkáskanál szederzselét, 4-5 szem kakaóbabtöretet dobtam bele és újabb réteg kávémousse-szal befedtem. Hagytam 1-2 órát megszilárdulni. 

A maradék 100 g Fortinát temperáltam és lezártam vele a bonbonokat. 

Hűtő 20 percre és óvatosan kifordítjuk őket a formából. 

Ibolya-eper bonbon - Patricius Sárgamuskotály

Tovább folytatódik a Patricius Borház játéka, ezen a héten a 2009-es Sárgamuskotályhoz készülnek borfalatkák. Nagyon örültem, mikor kicsit utánajártam a vele harmonizáló ízeknek, mert a muskotály ízlése nagyon hasonlít az enyémhez, így jó barátságot ápol pl. az ibolyával... és hogy teljes legyen az örömöm, a levendulával is:)

Ha még nem kóstoltátok az ibolyát, tegyétek meg akár szörp, cukor, lekvár stb. formájában. Annyira, de annyira finom, légies, könnyű és benne van minden, amit a Tavaszban szeretni lehet, bizsergetően életteli és vidám. 

Sokáig gondolkodtam, hogy málnával vagy eperrel házasítsam, végül az eper mellett döntöttem. A borral együtt kóstolva nagyon vidám és könnyed ízekkel találkozunk, először a szőlő muskotályos édességével, aztán az eperrel és végül hosszú utóízként jelentkezik az ibolya, amit a bor egyértelműen kihoz és felerősít. 

Nekem most ez lett az első számú kedvencem:)

Hozzávalók (32 db):
liofilizált málna, 100g eper, 20g nádcukor, 250g temperált fehér csoki, 80g Fortina 66% étcsoki, 70g Santo Domingo 70% étcsoki, 100 ml tejszín, 15g vaj, ibolyaesszencia

A temperált fehércsoki egy kicsi részét összekeverem a porrá tört liofilizált málnával és mintákat rajzolok a formába. Hagyom megszilárdulni, majd a temperált fehércsokit beleöntöm, kiütögetem a bubikat és visszaöntöm a csokit a tálba. A formát lefelé fordítom, hagyom kicsepegni pár percig, majd spaklival/tésztakaparóval/habkártyával lehúzom róla a felesleges csokit. Hűtőbe teszem pár percre hogy megszilárduljon a burok. 

Az epret a cukorral felfőzöm és hagyom besűrűsödni, majd botmixerrel pürésítem és kimérek belőle 50g-ot.  A tejszínt felforralom, az 50g eperpéphez keverem, majd kicsit hűlni hagyom. Közben felolvasztom az étcsokipasztillákat és a meleg de már nem forró tejszínt folyamatos keverés mellett hozzáadom. Beleteszem a lágy vajat is és alaposan összedolgozom. Végül hozzáadom az ibolyaesszenciát 8-10 cseppet. 

Habzsákba kanalazom és betöltöm vele a formákat. Pár órára félreteszem, majd újratemperálom a fehér csokit és lezárom vele a bonbonokat. Hűtöm, majd óvatosan kifordítom. 

A maradék ganache-t a habzsákból csokis kekszre nyomtam és ibolyával díszítettem. 

Citrom-tárkony bonbon

 Mikor Reccutti nyomán először próbáltam a tárkony-csoki párost, tudtam hogy ebből szerelem lesz. Nemrég egy kedves invitálást kaptam a Patricius borháztól a játékukra, melynek keretében az általuk küldött borhoz kell sós vagy édes ételt készíteni. Két száraz bort kaptam, egy 2010-es évjáratú Tokaji Furmintot és egy 2009-es Tokaji Sárgamuskotályt. Nem értek még a borokhoz, de az étel-bor párosítás érdekel egy ideje, ahogy arról korábban már írtam is. Az Ízek harmóniája című könyvet hívtam segítségül, amit ebben az esetben nagyon hasznosnak találtam. Mivel a borok évjárata nagymértékben megváltoztathatja a fajta jellegzetességeit, nagyon fontos összekóstolni az alkotóelemeket. Ezt hétfő este meg is tettük, a kb. tízféle alapanyagból végül a tárkony, a citrom, a méz és a fehér csoki győzött. A fehér csokival nem vagyok nagy barátságban, de ebben az esetben sokkal jobban passzolt a borhoz, mint a hozzákóstolt háromféle étcsoki. A bor nagyon kellemesen savas, gyümölcsös, frissességével találkozva egy új íz keletkezett, ami kevésbé volt savas, de megőrizte gyümölcsös jellegét, és kiegészült a tárkony számomra nagyon kellemes ánizsos ízével. 

A játék feltételei között szerepel, hogy idényjellegű hozzávalót is tartalmazzon az elkészült étel, ezt a szerepet  ebben az esetben a friss tárkony tölti be. 

Hozzávalók (32 db):

2 nagy maroknyi friss tárkony, 1 dl tejszín, 2 ek méz, fél citrom, citromesszencia, szárított, őrölt tárkony,  macha tea, 400 g belga fehércsoki

A friss tárkonyt mozsárban kicsit megtördelem, majd a tejszínnel forrpontig melegítem. Leveszem a tűzről és 2 napig állni hagyom. 

A csokiburokhoz a tárkonyt finom porrá őrlöm és 1-2 kk macha teával együtt a temperált fehér csokihoz keverem, ezzel mintát rajzolok a forma mélyedéseibe és hagyom megszilárdulni. Temperálok 200 g fehér csokit és a formába öntöm, kiütögetem a légbubikat és azonnal vissza is öntöm a felesleges csokit a tálba. A formát 15 percre hűtőbe teszem, hogy megszilárduljon. 

A tárkonyt átszűröm, a tejszínt a mézzel és a fél citrom levével felforralom, leveszem a tűzről és kicsit hűlni hagyom, majd folyamatosan keverve hozzáöntöm a 200 g kb. 40 fokra melegített, folyékony állagú fehércsokihoz. Hozzáadok 2-3 kupaknyi citromesszenciát és homogén állagúra keverem. Megkóstolom, ha nem elég erőteljes a tárkony íze, hozzáadok még 1 pár csipetet a porrá őrölt szárított tárkonyból. Habzsákba teszem és  megtöltöm vele a burkokat, helyet hagyva a lezárásnak. 2-3 órát pihentetem. 

A megmaradt fehér csokit újratemperálom és lezárom vele a bonbonokat. A formát 30 percre hűtőbe teszem, majd kifordítom belőle a kész bonbonokat. 

Temperálás:

A vízgőz felett kb. 40 fokra melegített fehér csokit szinte teljes egészében márványlapra öntöm, és spaklival, kenőkéssel szétterítem, majd felszedem. Ezt addig ismételgetem, míg eléri a 28 fokot, akkor gyorsan visszalapátolom az edénybe és alaposan elkeverem. Megmérem, ha 28-29 fokos, dolgozni kezdek vele. 

Kakaóvajas temperálás egy könnyebb és egyszerűbb módszer, itt olvashatsz róla!

Tavasz

Köszi hogy itt vagytok...
hamarosan jövök!

Február - Jégbontó - Télutó - Böjtelő hava

 Képek: www.indafoto.hu, www.erdon.ro, www.valogatasaim.blogspot.com

Február nevét Februusról, a megtisztulás római istenéről kapta. A február már az antik Rómában is a decemberi, januári mulatozásokat követő testi-lelki purgálás idejének számított.

A természetben a Tél és Tavasz határához érkezünk, elindul valamiféle belső mozgás a mozdulatlanságból az ébredés, a ridegségből a melegség felé. Szívünk, lelkünk mélyén is ezt érdemes felkutatni, meglelni: Az Ébredést, a belső energiák mozdulását és összekapcsolódni velük...nap mint nap... 

  

"Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát – korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

      Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben. A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve – mütyürkével és pillantással – női jellegüket.
         A könyvekre csömörrel pillantunk az éjjeleken; úgy tetszik, már elolvastunk minden könyvet, s egyik sem tudott segíteni. Napközben félórákat fekszünk a kvarcfény alatt, tátogva, és szomjasan nyeljük, szopogatjuk az ózonízű fényt, cuclizzuk a mesterséges sugarakat, oly mohón és tikkadtan, mint ahogy egy alvilági szolganép vágyhat a fényre és szabadságra. A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami pogány és kegyetlen, valami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben.
         Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással. Ez a hónap, mikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvatosan és gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkentik ilyenkor az élet tevékenységét, mozdulatlansággal védekeznek, lassított érveréssel szunyókálnak és pislogva, rejtélyes félálomban várják a napot. E hetekben, tél vége felé, tanácsos különösebb erőpazarlás nélkül élni: rövideket írni – legföljebb négy-öt sort egyszerre -, mint a medvék.

De hajnal felé, az ébredés józan káprázatában, eszünkbe jut a farsang, mely megint egyszer elviharzott mellettünk, álruhában, lobogó szalagokkal, színes papírszeméttel szórta tele a világot, visított és sikongott, jeleket adott és integetett, s mi kitértünk előle. Most már itt a reggel, mely hamut hullat fejünkre. Az ablak előtt a fákat nyöggetik a böjti szelek. Lehet, gondoljuk dideregve, hogy valami féktelen és túláradó is volt az életben, valamilyen eszelős öröm, vad és visító boldogság, amely fütyölt az értelem méltóságára – s talán erről volt szó; csak mi nem tudtuk.

/Márai: Február/