Chilis gránátalmazselé fehércsokiban

Ahogy korábban már említettem, a fehér felzárkózott az "aktuális kedvenceim" kategóriába. Ahogy a gránátalma is. Illetve az csak visszatért. Kislány koromban ettem először és azonnal beleszerettem, aztán vagy 20 évig nem találkoztunk de a szerelem nem múlt el.  

Átalakult bennem mostanában a bonbonkészítéshez fűződő viszonyom is. Eddig leginkább ösztönösen öntögettem, kevertem össze ízeket, összetevőket. Mostanában elkezdtem többre vágyni. Utánanézni, -olvasni a különböző ízeknek, az ízek alkotóelemeinek, hogyan lehet az egy meg egyből nem kettőt, hanem egy új minőséget létrehozni. Nagyon izgalmas. Sokat segít ebben pl. egy nagyszerű könyv, ami Karácsony előtt jelent meg. A címe: Az ízek harmóniája. Bár elsősorban az étel-bor párosításról szól, más szemmel is olvasható. 

És bár az életemben a Csokoládé, a Bonbon nagy valószínűség szerint mindig a hobby-t, a kikapcsolódást jelenti majd, - a választott hivatásomat ugyanis nem szeretném elhagyni - két új irány indult el ezen a területen a napokban. Hamarosan elárulom majd, hogy mik ezek.  

A gránátalmás csészéhez használt forma nagyon régóta várja már a lehetőséget, hétvégén végre elővettem. Nagyon jó volt dolgozni vele, rengeteg újabb ötletet szült, főleg a színek mentén. Színekhez, formákhoz, hangulatokhoz alkotni. Most ez foglalkoztat leginkább. Titkos álmom, hogy egyszer divattervező kollekciójához, divatbemutatókra vagy ékszerekhez tervezhessek csokoládét, bonbonokat. Ki tudja, talán egyszer megvalósul...:)

 Hozzávalók:

200 g temperált fehércsoki, 1 nagyobb érett gránátalma, 2 ek méz, chili, 1 csipet dzsemfix 2:1, (zselatin is jó vagy agar-agar)

A gránátalmából kiszedem a magokat, a hártyát, a héjat kidobom. A magokból 2 evőkanálnyit félreteszek, a többit szűrön átpréselem és felfogom a levet. A levét a 2 ek mézzel felteszem főzni, majd hozzáadok egy csipet dzsemfix-et és pár percig forralom. Zselépróbát végzek, vagyis egy hideg tálra cseppentek belőle, beteszem a hűtőbe 2 percre, ha megszilárdult akkor már jó a zselé (ha nem egy icipici dzsemfixet hozzáteszek még). Hagyom teljesen kihűlni, majd hűtőbe teszem 1-2 órára.

A temperált fehércsokit az előmelegített formába öntöm, kiütögetem belőle a légbubikat, aztán pár perc után visszaöntöm a felesleges csokit a tálba és félreteszem. A formát lefelé fordítom, hogy a csoki egyenletesen terülhessen szét benne, pár perc után habkártyával lehúzom a felszínéről a felesleges csokit és hűtőbe teszem 15 percre. Fogyasztás előtt a csészékbe töltöm a zselét és beleteszek 3-4 gránátalmamagot.

Banán-karamell bonbon a la Jean-Pierre Wybauw (Vegán bonbon)

 

Életem első vegán bonbonjai készültek el a hétvégén egy - a szívemnek nagyon kedves - barátnőmnek. Közös frekvencia, lelkiség, sok élettörténeti hasonlóság, párhuzam és sok sok szeretet fűz össze minket hosszú évek óta. Anna tavasszal képes volt hősiesen végigcsinálni velem egy éjszakába nyúló bonbonbemutatót és kóstolót úgy, hogy vegán lévén soha egyetlen darabot sem ehetett a bonbonjaimból. Az ízeket elmeséltem neki, ő meg elképzelte. Akkor ígértem meg neki a vegán verziókat, szerencsére a türelem szerepel az erényei repertoárjában így örömmel fogadta, mikor közel 9 hónap után ezek végre meg is születtek. Összesen 4féle készült, sorban jön mindegyik a blogon. 

Több mint egy éve áll a könyvespolcomon Jean-Pierre Wybauw - Fine Chocolates 3. - Extending shelf-life című könyve. Még a legelső formáimmal együtt vettem. 

 

Sokszor levettem, nézegettem, aztán visszatettem. Aztán az ünnepekben most végre volt időm belemerülni egyrészt, másrészt csokifronton nagy változások zajlanak most bennem, körülöttem, de erről majd később. Ezt a receptet már nagyon rég kinéztem, az egyik legérdekesebb számomra, így szombaton több módosítással megvalósult. A módosított cukrokat kihagytam, a ganache-ban a tejszínt zabtejszínre, a karamellkrémben a vajat szójatejszínre cseréltem, megváltoztattam a balzsamecet mennyiségét és a receptben szereplő tejcsoki helyett étcsokit használtam. 

Egy kicsit a könyvről:

A francia csokoládémester, Jean-Pierre Wybauw 4 könyvet írt ezidáig a csokoládéról. Egy a csokoládé dekorációkról, 3 a bonbonokról szól. Első bonbonokról szóló könyve a Fine Chocolates Great Experience részletesen foglalkozik a csokoládé- és cukorfeldolgozással, szavatossági időkkel. Több mint 100 ínycsiklandó bonbon és trüffel receptet tartalmaz, melyet a híres fényképész, Tony Le Duc képei illusztrálnak. Második könyve a  Fine chocolates 2 - Great Ganache Experience a ganache készítésről szól, melyben nagy részletességgel ír azokról az alkalmazásokról, technikákról, trükkökről és receptekről melyek segítségével ganache-ból kész bonbonokat készíthetünk.

Harmadik könyvében a Fine Chocolates 3. - Extending shelf-life a legújabb csokoládékészítési- és fogyasztási trendekről, a szavatossági idő hosszabbításának lehetőségeiről ír, valamint számos új receptúrát, technikát mutat be részletesen. 

Mind a 4 könyv megvásárolható a Goodwill Kft-nél.  

Ezzel a poszttal jelentkezem is Kati játékára, melyet 1. blogszülinapja alkalmából hirdetett. Boldog szülinapot Kati! :)))

 

Hozzávalók:

Burok:

300g temperált étcsokoládé

Karamellréteg:

50 g nádcukor, 1 tk balzsamecet, egy csipet só, 80 ml szójatejszín

Banános ganache:

2 kicsi érett banán, 2 ek nádcukor, 2 ek méz, 1 csipet citromsav, 60 ml zabtejszín, 50g étcsoki 

A cukrot karamellizáljuk, majd óvatosan hozzáadjuk a balzsamecetet (kicsit fröcsög) a sót és a szójatejszínt. Alacsony hőfokon tovább melegítjük, hogy a megszilárdult karamell feloldódjon és a massza homogén állagúvá váljon. (a szójatejszín sűrűségétől függ a hozzáadandó mennyiség, a lényeg hogy sűrű de folyékony masszát kapjunk) Kihűtjük.  

A banánt villával szétnyomkodjuk vagy összeturmixoljuk. A cukorral és a mézzel együtt főzni kezdjük és hagyjuk hogy besűrűsödjön. Kihűtjük majd hozzáadjuk az 50g felolvasztott csokoládét. 

A burokhoz a temperált csokoládét az előmelegített polikarbonát formákba töltjük, és óvatosan a munkapulthoz ütögetjük hogy a légbubik távozzanak. Pár perc után (én nagyon szeretem ha vékony a burok, ezért tényleg csak pár percig hagyom a formában) lefelé fordítjuk a formát és hagyjuk hogy a csoki kicsöpögjön a formákból, vissza a tálba. A formát lefelé fordítjuk 5-6 percre, hogy a csoki egyenletesen elterüljön, különben a falakon túl vékony a tetején túl vastag lesz a burok. A lecsepegett csokit habkártyával lehúzzuk és mehet a hűtőbe 15 percre. Ezután betöltjük 1/3-ig a balzsamecetes karamellkrémet, majd  a banános ganachet helyet hagyva a lezárásnak. A félretett csokit újratemperáljuk és lezárjuk a bonbonokat. Hűtő 1 órára majd óvatosan megfordítjuk és a bonbonok kipotyognak belőle. 

 

Amarettis és csokoládés semifreddo

Ez volt a szilveszteri desszertünk. Gyorsan elkészül, aztán 12 órát hűl, így ha vendégeket várunk könnyíthet a desszertes körön, a megfelelő pillanatban csak ki kell venni a jégről. Annyira vágytam az ünnepekben a hóra, jégre, fehérre, hidegre, hogy ha máshogy nem, legalább így részünk volt benne.

Hozzávalók (6 személyre):

70 g amaretti keksz, 70 g csokipasztilla, 100 g cukor, 120 g tej, 100 g tojássárgája (kb. 5 db), 240 g tejszín, 1 kanál kakaó

Összekeverjük a cukrot, a tojássárgákat és a tejet és forrpontig melegítjük. (Vigyázzunk h ne kezdjen forrni, mert akkor szétválik a tojás.) A besűrűsödött krémet egy jeges vízben álló tálba öntjük és gyorsan lehűtjük. (én az ablakpárkányra tettem ki pár percre) A kihűlt krémet jól záródó edényben 1-2 órára a hűtőbe tesszük. Egy hideg tálban felverjük a tejszínt és fokozatosan óvatosan hozzáadjuk a hűtőből kivett krémet, figyelve arra hogy ne törjük össze a habot. Keverjük hozzá a szétmorzsolt amarettit és az összetördelt csokipasztillákat és öntsük a keveréket egy fóliával vagy sütőpapírral kibélelt formába (20x10x5 cm). Tegyük 12 órára fagyasztóba. Tálalás előtt mártsuk hideg vízbe a formát és gyorsan borítsuk ki egy tálra. Kakaóport szitálhatunk rá és csokival, keksszel díszíthetjük. 

/Ötlet: Cucina Moderna 2011 december/ 

Január - Fergeteg hava - Boldogasszony hava

 

Nem a hó nálunk sem esett (sajnos), ezek még tavalyi fotók. Egyrészt nagyon vágyom rá, másrészt a fehér újabban feljött a kedvenc színeim közé. Bámulatos hogy mennyit tudunk változni évről-évre. Megszeretni a telet, a fehéret, ami régen még csak nem is létezett számomra, új ízeket, illatokat, filmeket, zenét, embereket... bármekkora közhely is, hiszem, hogy csak az örök változás az állandó. Lenyűgöz az ereje, a sokszínűsége, az újdonság varázsa. Szeretem a változásokat. Épp ezért szeretem az Új Évet is. Új tervek, új feladatok, új lehetőségek, új emberek, új örömök...

Igyekszem úgy élni, hogy megcáfoljam Hamvas szavait...
 

,,Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma a holnapot éljük - holnap:
a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt hisszük, holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű élet.”

/Hamvas Béla/

 

 "Január - névadója a kétarcú Janus, akit egy előre - a jövőbe, és egy hátra - a múltba tekintő profillal ábrázoltak, s tiszte szerint a kezdet, az újrakezdés istensége volt.

 

Az év utolsó hetét a visszatekintésre szenteltük, számba vettük azt, amit adott az esztendő. Az újév első hete pedig az előretekintésé, a tervek, elhatározások időszaka; célként, eszményként képzeljük el, valósítsuk meg a nyugodt, derűs, bölcs Kozmikus Embert, a Természetes Életet. Igazságokkal telítődjünk ez idő alatt a megvalósítás érdekében. Mérjük magunkat az eszményképekhez, igazságokhoz, s ha egyben-másban el is marasztaltatunk, híjával találtatunk, ne csüggedjünk bizakodva, újult erővel lássunk hozzá a magunkévá tett eszmék, gondolatok megvalósításához."

/Forrás: Hónapsoroló Virtus/